2012. október 23., kedd

Középkori romantika







 Vitány vára




A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött, Vértessomló községtől keletre a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű vár romjait.












Károly Róbert király idejében 1324-ben említik először írásos források. Ekkor már ismertek várnagyai is. 









A várnak valószínűleg udvara és kútja nem volt, a vizet feltehetőleg a Vértes közeli forrásaiból szállították ide.




Egy-egy 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 
6 m magasan épültek. A lakó- és egyéb épületek a védőfalak mellett helyezkedtek el. 





Mindkét torony kb. 15 m magasan ma is áll, tetején a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, 
gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és a boltozat nyomai.








A várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.









A Tatai-medence több települése tartozott a várhoz valaha: a vár pusztulása után aztán a tatai vár tartozéka lett valamennyi. Bél Mátyás leírása szerint "Vitam várának" fekvésére a szűk alépítmények a jellemzőek, szélesen nyíló kilátás; megszállják, de el is hagyják a törökök.









Vitány Nagy Lajos uralkodásától a győri ispánság tarozéka Gesztessel együtt. 1410-ben Zsigmond zálogosította el Hohenzollern frigyesnek, Albert pedig 1439-ben Rozgonyi Istvánnak.








 A Rozgonyi család kihalása után II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát bánnak adta, 1532 után Héderváry birtok lett. Később többször cserélt gazdát a magyarok és törökök közötti harcokban. A tizenötéves háború után végleg magyar lett Pálffy Miklós jóvoltából, Tata után egy évvel, a császáriak 1598-ban mégis felrobbantották.






És a romantika? Olvassátok hát a középkori történetet, mely meglepő fordulatokban bővelkedik.



Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az időben Vitány-vár ura. A délebbre fekvő Gerencsér-váré pedig a büszke, keményszívű Újlaki Miklós. Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatos lelkű, csendes szavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét és várába vitte. Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal, ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni. Jól megépített vár volt, jól is védték. Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja a titkos utat, s azon keresztül be nem vezeti Újlakit a várba. A folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába nyílt. A meglepett várurat Újlaki leütötte, majd leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt. Otthon szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Ott is pusztult volna el, ha a vár öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi. Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz. Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon. Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonó hídja előtt, jelezve a király érkeztét. De közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem a gőgös szívű főúr, hanem szerencsétlen apa. Mikor azonban kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan öleli keblére, örömmel adja nőül a szomszéd vár urához."







A várhoz Körtvélyespusztáról juthatunk el legkönnyebben a szépséges Mária szurdokon keresztül. A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a Vértes végtelen erdőire és a távoli falvakra.







Egy icike-picike vár






                           Gerencsérvár






A Vértes végtelen, szépséges erdőit járva több kisebb-nagyobb várral, pontosabban vár rommal találkozhatunk.








A Vértes várai többnyire a tatárjárás után épültek fel, az ország többi várához hasonlóan, mikor az ország védelméhez ekkor sürgősen szükség volt megfelelő védelmi rendszer kiépítésére. Ezek a várak is egy egységes védelmi rendszert alkottak. A Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme volt a feladata Gerencsér-várnak is a közeli Gesztesi és Oroszlánkő várával együtt.






A kicsiny erdei tisztáson álló néhány faldarabról nehéz elképzelni, hogy komoly ellenállást jelentett volna bármilyen hadseregnek, amely kettőnél több emberből állt. De továbbolvasva a történetet, kiderül, hogy jól sejtettük, inkább lakóépület volt és nem védelmi célokat szolgált.






1231-ben Csák Miklós, Ugrin esztergomi érsek testvére végrendeletében már említi ezt a várat, amit akkor Wdvorhelnek hívtak. Wdvorhel (Udvarhely) a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérré, mikor a várnép közé talán gölöncsérek is idetelepültek. A gölöncsérek a fazekasok szláv neve.










Két vagy három emeletes lehetett, hossza 13 m, szélessége 8,7 m volt. Várként említik, de valójában a főúri lakótornyok egyik jeles példája. A kőből épült, nagy méretű, vastag falú torony a várúr és családja menedékéül szolgált. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek.









Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület. I.Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta a halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz patak.








A vár alatt csörgedező vízről nehéz elképzelni, hogy egykoron halban gazdag patak folyt itt. De hinnünk kell I.Lajosnak...













1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az oklevelekben. Ekkor részben királyi lovászok, részben Csák nembeli Györke fia Pál királyi apród (aule iuvenis) birtoka volt.
1366. december 6-án Ludovicus Magnus a török ellen indítandó hadjáratról itt, tárgyalt a Velencei Köztársaság követeivel.






1440-ben a magyar Szent Koronaviszontagságos történetének egy mozzanata a várhoz fűződik. Zsigmond utódja, Albert király alig 1,5 éves uralkodása után meghalt. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxenburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V.László magyar király.
Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek. Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.








Érdekes, hogy Kottanerné visszaemlékezését elolvasva én erre semmi utalást nem találtam, de Ti is utánaolvashattok. A Vértesben tett utazásukról ennyit ír.:


"Mire készen álltunk a Győr felé eső országrészbe való utazásra, sok élelmünk volt a lovakon, sok talpasunk is volt, s így nekiindultunk nagy szorongással, mert a parasztok mind elmenekültek a falvakból a Vértes hegy erdejébe, a parasztok meg nagyobbrészt azoké az uraké voltak, akik ellenünk voltak. Amikor a Vértes hegyhez értünk, leszálltam a lóról, kivettem a nemes királyt a bölcsőből, és abba a sze­kérbe fektettem, amelyben a nemes királyné ült fiatal leányával, Erzsébet kisasszonnyal. Mi asszonyok és kisasszonyok körbeültük a nemes csa­ládot, hogy felfogjuk a lövéseket, ha valaki belelőne a szekérbe. Sok talpasunk volt, ezek kétoldalt mentek a szekér mellett, és keresgéltek a bokrokban, van-e valaki az ellenségből az erdőben, aki nekünk árt­hatna. Isten kegyelmével úgy kerültünk ki a Vértes hegyből, hogy sen­kinek sem történt baja, én meg a nemes királyt újra kivettem a szekér­ből, és a bölcsőbe fektettem, magam pedig a bölcső mellett lovagoltam."






A török hódoltság alatt még falu is tartozik a várhoz. Mára azonban a faluból nem maradt semmi, csupán az egykori vár erősen omladozó romjai láthatók.







Az idei szezonra befejeződött az Oroszlány közelében fekvő Gerencsérvár feltárása, a régészek a munkát a Vértes várai közül Vitány várnál folytatják, ahol még nem zajlott régészeti kutatás - tájékoztatott a gerencsérvári ásatások vezetője. Az építmény falai mellett lévő törmelékből edények töredékei, fejszék, sarkantyúk, díszített kések és pénzérmék kerültek elő.






A vár Pusztavám felől kb. 4,5 km kellemes séta.




2012. október 18., csütörtök

Miért énekel áriát valaki egy erdőben?





NORMAFA





A Normafa a Sváb-hegy–János-hegy vonulatában található. A Sváb-hegy legmagasabb pontja, tengerszint feletti magassága 477 méter.











A Normafa eredetileg egy, a Budai-hegység keleti peremének tisztásán álló terebélyes öreg bükk volt, mely alatt a mondák szerint még Mátyás király is megpihent. A fát többször is villám csapás érte, és 1927-ben végleg elpusztult.





A fa arról kapta nevét, hogy a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kiránduló helye volt. A színészek játék szüneti napokon – „norma nap”-okon, amikor vallási okokból tilos volt játszaniuk – ide jártak pihenni.








Egy alkalommal, 1840-ben a színház akkor már ismert színész nője, Schodelné Klein Rozália itt elénekelte Bellini: Norma című operájának nagy áriáját. Ennek az emlékét őrzi a Normafa elnevezés. Eredetileg Viharbükk volt a fa neve.













A Budapesti Művész és Opera Sportkör 1962-ben újabb bükkfákat ültettetett, és 1967-ben emléktáblát is emelt.





Az itt elterülő tisztás szabad kilátást biztosít a főváros felé






és a belső budai hegy vidékre.






Most már tudjátok miért Normafa ennek a szép helynek a neve. Menjetek Ti is, ebben a csodálatos őszi napsütésben, élvezzétek az erdőt és a pazar kilátást. Igazán nincs messze!
















A címben elhangzó kérdésre a válasz pedig egyszerű, mert kedve volt.




2012. október 13., szombat

Őrségi barangolások



                           A Vadása-tó









A Hegyhátszentjakab mellett fekvő Vadása-tó a legtöbb őrségi tóhoz hasonlóan egy duzzasztásnak köszönheti a létét. A felduzzasztott Vadása-patakot 12 forrás táplálja, és gyönyörű környezetben, természetvédelmi területen fekszik.














A kristálytiszta vizű tónál fut össze az Őrségi Nemzeti Park több túraútvonala is.






Neve onnan ered, hogy a környéken sok volt a róka, amik lyukakat ástak a patak mentén, így lett vad-ásta, illetve Vadása a patak neve.






A Vadása-tó két tóból áll. A kisebb vízfelületű, újabb tó vadregényes, sűrű erdő közepén fekszik, vízéből tuskók állnak ki. Elsősorban a horgászok kedvelt helye: ponty, amur, keszegfélék, süllő, balin és kárász fogható itt.









A nagyobb méretű tó strandolásra is alkalmas.





Ezen a békés, nyugodt szeptemberi napon nehéz volt elképzelni a nyüzsgő, fürdőző tömeget, ami nyáron ellepi a népszűrű tó partját.De nem is akartuk elképzelni.. Élveztük a napsütést, sétáltunk a tó partján, beszívtuk az erdő mélyéről érkező őszi avarszagot.Fényképeztem az utolsó napfürdőjüket élvező virágokat.












És bámultuk a falevélen tutajozó vízcsepp útját...





Az Őrállók földjén járva a Vadása-tó kihagyhatatlan látvány.Menjetek el Ti is, ha arra jártok!