A tatai Eszterházy kastély
Hétvégén, a tatai Öregtó partján sétálgatva megálltam a kastély romos kapuja előtt és csodálkozva olvastam a kapura kifüggesztett papíron, hogy a kastély látogatható. Csak keveset kellett várni és máris beléphettünk a meglehetősen rossz állapotban lévő épületbe.A kastély története és sorsa semmiben nem különbözik több száz sorstársáétól.
Eszterházy Miklós nagyszabású építkezéseket vett tervbe a tatai vár lebontásával ill. átalakításával. Egy, a fertődi kastélyhoz hasonló nagyságrendű épületet kívánt emeltetni. A megvalósításról több építésszel is tárgyaltak (pld. Canevale), míg végül a Balogh Ferenc jószágkormányzó által javasolt fiatal kőműves mester, Fellner Jakab kapta meg a megbízást. El is készültek a tervvázlatok.Eszterházy Miklós elképzelései a tatai vár szerencséjére nem valósultak meg. Váratlan halála után utódja, Eszterházy József anyagi okokra hivatkozva visszavonta a megrendelést, és egy jóval kisebb volumenű építkezésre adott utasítást.
Mai formáját a rendelkezésre álló levéltári adatok alapján 1776-ban nyerte el.
Az épületegyüttes utolsó átalakítása 1897-ben zajlott, amikor vízvezetékkel látták el a kastélyt, és minden bizonnyal dekorációs átalakításokat is végeztek a belső helyiségekben.
A II. világháborút követően államosították a kastélyt. Ezt követően évtizedekig kórházként, idegszanatóriumként működött.
Ennyit röviden a történetéről és most lássuk milyen érdekességeket rejteget a romos épület.
A belső udvart körülvevő földszinti épületekben lakott az "igazgatóság".
A cselédek a kastély padlásterében laktak. Az udvari helységekben az jószágigazgató és hasonló magasabb rendű alkalmazottak lakása volt.
A kastély három bejárata közül ez a főbejárat, a belső udvarból nyílik.
A földszinti helységek nem látogathatók. Régen a gróf lakosztályai voltak itt, jelenleg raktárként szolgálnak. Egyetlen érdekesség a korabeli légfűtés megmaradt rácsozata.
Egyszerű lépcső vezet az emeleti lakosztályokhoz, de a kanyarban a velencei tükör még mindig hibátlan.
Az emeleten voltak a grófné és az ifjú gróf szobái és a "közös" helységek.
Az ifjú gróf lakosztályához tartozott a blog címében szereplő "hollandi mintás" csempével burkolt fürdőszoba, ami valami csodával határos módon túlélte a történelmi viharokat.
A csempék külön érdekessége, hogy mindegyik más-más mintázatú. A kép jobb szélén látható kis falmélyedésben volt a vízöblítő tartály fogantyúja.
A kád és a porcelán mosdó is eredeti. A mosdó feletti kb. egy négyzetméternyi területen 57 darab tiplit fúrtak a csodálatos csempébe. Elképzelni sem tudom, miért volt szükség rájuk, azt meg már végképp nem értem, hogyan lehet tönkretenni egy ilyen kivételesen szép alkotást.
Vékony átjáró vezet a grófné fürdőszobájába, ahol megint leesett az állam. Csodálatos márvánnyal burkolták az egészet.
Szerencsére itt csak a mosdó sérült meg, valamit beledobhattak és megrepedt, de még így is pompás látvány.
A grófné volt lakosztályában a legszebbek, leggazdagabbak a díszítések.
A kandalló már eredetileg is dísztárgy volt, légfűtés melegítette a helységeket. A velencei tükör itt is eredeti.
A tükörben látszik a mennyezetről lelógó alabástrom lámpa.Gyönyörű fénye lehetett.
A könyvtár épségben megmaradt, de persze szép kórházi fehérre mázolva. Jó nagy munka lesz a retusálása.
A kastély egyetlen megmaradt cserépkályhája. Több, mint húsz kályha volt a szobákban.
Talán a legszebb a zöld-arany faburkolatos királyi díszebédlő. Még ilyen "lepukkant" állapotában is nagyon látványos.
A szegekkel felerősített, az eredeti padlót takaró zöld linóleum ront kicsit az összképen, de képzeljétek el az eredeti padlót és berendezéseket. Milyen szép lehetett!
Tudom, Európa pazarul berendezett és jó állapotban lévő kastélyai mellett ezek a képek nagyon szegényesnek tűnnek. De gondoljatok arra, hogy mindezt a sok szépséget nem is sejtette az, aki kívülről sétált el a kastély előtt.
Higgyétek el, érdemes elmenni és saját szemetekkel is gyönyörködni a hollandi mintás kék csempékben.
