Rálátok a Rupp-hegyre

     Amikor a hegyekben járok, meg-megállok a túra egy-egy pontján, sóhajtozva bámulom az elém táruló fantasztikus látványt. "Milyen jó lenne itt lakni,reggelente az ablakon kibámulva ezt látni!"-sóhajtozok ámuldozva. De hát miről is beszélek?

Reggel felkelek, kinézek az ablakon és ezt látom.

A Budaörsi- hegyek. Van olyan szép, mint bármelyik.

Pösingermajor a Kakukk-hegy déli meredek lejtőjén kialakult városrész, melynek közepén meredeken emelkedik ki az 1977 óta védett Rupp-hegy.

A törökök alól felszabadított Buda egyik első polgármestere volt Bösinger Ferenc Ignác, aki az első telepesek között érkezett 1688-ban Bécsből Budára és 10 évig volt polgármester (1695-1705). Patikái mellett (pl. a ma is meglévő Arany Sas patika a Várban) jó kapcsolatai révén jelentős földbirtokokhoz is hozzájutott. Ezek egyikén építette fel majorját, mely a városrész nevét adta. Az egykori szőlőkertek és gyümölcsösök helyén ma már többnyire kertes családi házak, elegáns villák állnak.

A Rupp-hegy Budapest azon területeinek egyike, amely az egykor összefüggő természetes növénytakaró maradványait még napjainkban is őrzi.

A nagyon kora tavaszi napon a sok szépséges, védett növényből még egyik sem merészkedett elő.

A szúrós csodabogyó már hozott egy-két új hajtást.

Ami igazi meglepetés volt, az egy madárka. Feltűnően sokan csiviteltek és röpködtek a csipkebokor körül.

A csonttollú (Bombycilla garrulus)

Elsősorban fenyvesekben, de más jellegű erdőkben is előfordul. Inváziós madár, időnként igen nagy számban kóborol. Magyarországon általában novemberben bukkannak fel az első, népesebb csapatai. Decemberben látható leggyakrabban, és tavasszal indul vissza az északi tájakra. Kisebb számban szinte minden évben előfordul, de olykor hatalmas tömegben érkezik. Rendszertelen, kiszámíthatatlan megjelenésével régebben babonás félelmet keltettek az emberekben.

Csőre a tövénél széles, az itt eredő selymes tollak – a hideghez való alkalmazkodás miatt – az orrnyílásukat is beborítják. A háta gesztenyebarna, míg a testalja vörhenyes fahéjszínű. Szárnya hosszú és hegyes, rajta sárga és fehér mintázat látható. Az öreg madarak másodrendű evezőinek hegyi részén a tollgerinc megnyúlt, élénkpiros lemezkét alkot. Innen kapta a csonttollú nevet.

Magyarországon rendszeres vendég, október-április hónapokban, néha tömeges a jelenléte. Magyar elnevezései: selyemfarkú csontmadár, selyemfarkú, selymeg, fenyőmadár, kontyos fenyőmadár stb.

Ugye, érdemes kinézni a saját ablakodon is?