“Ékszer,
ékszerek...Kortárs Ékszer Kiállítás és Kerekasztalok”
címmel hirdettek meg egy
újabb kulturális programot a Károlyi Kastélyban, Fehérvárcsurgón a múlt
hétvégén.
A
fehérvárcsurgói kastélyt magába foglaló birtok története meglehetősen régre
nyúlik vissza. 1834-ben a Perényi család zálogosította el Károlyi György
grófnak, ami 1853-ban, vásárlás útján, végleg a Károlyiak kezébe került. A
csurgói kastély építése annak a Heinrich Kochnak a tervei alapján történt, aki
az angol klasszicista stílusú pesti Károlyi palota átépítését is végezte. A
Bécsben élő építészt Ybl Miklós képviselte, aki mint a Károlyi család építésze
a művezetéssel kapcsolatos tervezésben vett részt.
Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkezett halála után Csurgót a másodszülött fiú, Viktor örökölte, korai halála után pedig a kastély tulajdonosa idősebbik testvére, Károlyi Gyula lett. Az ő idősebbik fia volt Károlyi Mihály, a fiatalabbik pedig Károlyi József (1884-1934), aki a jelenlegi vagyonkezelő Károlyi György nagyapja volt.
A II.
világháborút követően a kastélyt államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek
üdülőként hasznosította. 1949-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték
ki, majd azok elköltözése után magyar állami nevelőotthonként működött 1955-től
1979-ig.
A
kastély sorsa azonos a magyarországi hasonló épületekével. A sok funkció- és
kezelőváltás nem használt az épületnek. 1995-től a Műemlékek Állami Gondnoksága
(MÁG) elkészítette az épület és környezetének állagmegóvási programját.
A
Károlyi József Alapítványt a Károlyi család hozta létre 1994-ben, és
Fehérvárcsurgón ad impozáns otthont az Európai Kulturális Találkozó
Központnak, amely a „Kulturális Találkozó Központok” európai hálózatának tagja,
ezáltal biztosítja egy nagyobb történelmi műemlék rehabilitációját és
megőrzését, miközben úgy használja, mint a nagyközönség érdeklődésének megfelelő
dinamikus kulturális programok helyszínét.
Szépség,
elegancia, vidámság, humor ,jó ízlés volt a vezérfonala a kortárs ékszer kiállításnak,
amelynek programjában szerepelt képkiállítás, valamint
kerekasztal-beszélgetések Spengler Katalin, Zoltán Tamás, Kakas Péter és más
vendégek részvételével is. A kiállítás célja volt bemutatni a látogatóknak az
ékszerművészet metamorfozisát, hogy az ékszer olykor egyedülálló alkotássá
válik és nemcsak egy mindig viselhető kiegészítő. 
Ezzel egyidejûleg cél volt,
hogy a magyar művészek további lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra és műveik
értékesítésére, főként a fővároson kívül, valamint új közönséggel .
A kissé borongós vasárnap
délután látogattunk el a kastélyba. Várakozásunk ellenére alig lézengett
egy-két látogató . A kiállítást két teremben rendezték meg, végül 8-10 kiállító
alkotásait csodálhattuk meg. Többen személyesen is jelen voltak, velük
beszélgethettünk alkotásaikról, apróbb műhelytitkokról, céljaikról.
Mások csak alkalmazottal
képviseltették magukat, akiktől meg lehetett vásárolni a kiállított ékszereket
vagy esetleg rendelést leadni.
Néhány magányos vitrin is árválkodott,
csak névjegykártyával jelezve , hogy lehetőség van kapcsolatteremtésre.
Délutáni
program két előadás lett volna, de az egyik elmaradt, mert az előadó nem jelent
meg. A megtartott előadás az ékszerek történetéről mesélt.
Összességében maga a
rendezvény kicsit csalódás volt a kevés résztvevő miatt. A kiállított ékszerek
között sem találkoztam olyan igazán „ütős” darabbal, ami lázba hozott volna.
Pozitív
oldalon viszont ott a kastély szépséges háttérként, és az igyekezet valami szép
és jó cél érdekében, amiért csak dicséret illeti a Károlyi Alapítványt.
A
felhők kegyesek voltak és még egy kicsit sétálhattunk is a parkban, mielőtt
besötétedett volna.
