Ékszer,ékszerek

“Ékszer, ékszerek...Kortárs Ékszer Kiállítás és                                      Kerekasztalok” 

címmel hirdettek meg egy újabb kulturális programot a Károlyi Kastélyban, Fehérvárcsurgón a múlt hétvégén.

A fehérvárcsurgói kastélyt magába foglaló birtok története meglehetősen régre nyúlik vissza. 1834-ben a Perényi család zálogosította el Károlyi György grófnak, ami 1853-ban, vásárlás útján, végleg a Károlyiak kezébe került. A csurgói kastély építése annak a Heinrich Kochnak a tervei alapján történt, aki az angol klasszicista stílusú pesti Károlyi palota átépítését is végezte. A Bécsben élő építészt Ybl Miklós képviselte, aki mint a Károlyi család építésze a művezetéssel kapcsolatos tervezésben vett részt.

Gróf Károlyi György 1877-ben bekövetkezett halála után Csurgót a másodszülött fiú, Viktor örökölte, korai halála után pedig a kastély tulajdonosa idősebbik testvére, Károlyi Gyula lett. Az ő idősebbik fia volt Károlyi Mihály, a fiatalabbik pedig Károlyi József (1884-1934), aki a jelenlegi vagyonkezelő Károlyi György nagyapja volt.

A II. világháborút követően a kastélyt államosították. 1946-tól a Fővárosi Gázművek üdülőként hasznosította. 1949-ben görög gyerekek menekültotthonának jelölték ki, majd azok elköltözése után magyar állami nevelőotthonként működött 1955-től 1979-ig.

A kastély sorsa azonos a magyarországi hasonló épületekével. A sok funkció- és kezelőváltás nem használt az épületnek. 1995-től a Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) elkészítette az épület és környezetének állagmegóvási programját. 

A Károlyi József Alapítványt a Károlyi család hozta létre 1994-ben, és Fehérvárcsurgón ad impozáns otthont az Európai Kulturális Találkozó Központnak, amely a „Kulturális Találkozó Központok” európai hálózatának tagja, ezáltal biztosítja egy nagyobb történelmi műemlék rehabilitációját és megőrzését, miközben úgy használja, mint a nagyközönség érdeklődésének megfelelő dinamikus kulturális programok helyszínét.

Szépség, elegancia, vidámság, humor ,jó ízlés volt a vezérfonala a kortárs ékszer kiállításnak, amelynek programjában szerepelt képkiállítás, valamint kerekasztal-beszélgetések Spengler Katalin, Zoltán Tamás, Kakas Péter és más vendégek részvételével is. A kiállítás célja volt bemutatni a látogatóknak az ékszerművészet metamorfozisát, hogy az ékszer olykor egyedülálló alkotássá válik és nemcsak egy mindig viselhető kiegészítő. 

Ezzel egyidejûleg cél volt, hogy a magyar művészek további lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra és műveik értékesítésére, főként a fővároson kívül, valamint új közönséggel .

A kissé borongós vasárnap délután látogattunk el a kastélyba. Várakozásunk ellenére alig lézengett egy-két látogató . A kiállítást két teremben rendezték meg, végül 8-10 kiállító alkotásait csodálhattuk meg. Többen személyesen is jelen voltak, velük beszélgethettünk alkotásaikról, apróbb műhelytitkokról, céljaikról.

Mások csak alkalmazottal képviseltették magukat, akiktől meg lehetett vásárolni a kiállított ékszereket vagy esetleg rendelést leadni.

Néhány magányos vitrin is árválkodott, 

csak névjegykártyával jelezve , hogy lehetőség van kapcsolatteremtésre.

Délutáni program két előadás lett volna, de az egyik elmaradt, mert az előadó nem jelent meg. A megtartott előadás az ékszerek történetéről mesélt.

Összességében maga a rendezvény kicsit csalódás volt a kevés résztvevő miatt. A kiállított ékszerek között sem találkoztam olyan igazán „ütős” darabbal, ami lázba hozott volna.

Pozitív oldalon viszont ott a kastély szépséges háttérként, és az igyekezet valami szép és jó cél érdekében, amiért csak dicséret illeti a Károlyi Alapítványt.

A felhők kegyesek voltak és még egy kicsit sétálhattunk is a parkban, mielőtt besötétedett volna.