A színek tava

Kezdhetném azzal, hogy nem is igazi tó, de ez illúzió romboló lenne. Közép-Európa legmélyebb taváról van szó, ami egy bánya helyén keletkezett és amikor megpillantod, eláll a lélegzeted.


                                      RUDABÁNYA

A volt külszíni vasércbánya utolsó munkahelyén, a Vilmos és az Andrássy II. bányarész találkozásánál keletkezett bányató. Eleinte egy nagyobb és egy kisebb állóvíz jött létre, majd a vízszint emelkedésével a két tó egyesült, és elérte mai, nagyjából állandósult kiterjedését. Hosszát kb. 300, átlagos szélességét kb. 80 méterre tehetjük. Legnagyobb mélysége megközelíti a 60 métert, s ezzel hazánk jelenlegi legmélyebb állóvize!

 A külszíni bányaművelés után visszamaradt meredek sziklafalak és omlások határolják, melyeket fokozatosan elborított a növényzet.

Főként akác- , nyár-, nyír- és fenyőfák, valamint különféle cserjék tudtak megkapaszkodni a sovány talajon, de ahol vastagabb a földréteg, tölgyesek is kialakultak.

 

 

A kékeszöld víztükör a szürke, barna, sárga és vörös sziklákkal és a zöld növényzettel festői képet mutat.

Kezdettől fogva élnek benne halak és más élőlények, de mivel vize hideg, tápanyagokban viszonylag szegény, ezért csak a kisebb halfélék kedvelik.

 A területet a faluból , jól kitáblázott úton lehet megközelíteni autóval, majd a kijelölt parkolóban hagyva , tematikus úton közelíthetjük meg a tavat tulajdonképen a régi, teherautók által kijárt úton.

 A tó körül egy darabon ösvény vezet, táblákon mutatják be a tudnivalókat.Több kilátó is épült, ahonnan igazán pazar látvány tárul elénk.

Ajánlatos az ösvényen maradni, a bányató fala nagyon laza, könnyen beomolhat alattunk.

 A vasércen kívül még több száz (!) féle anyagot tartalmaz a kőzet, ettől olyan fantasztikus a színkavalkád.

A Rudabánya melletti vasércben gazdag hegyvonulat völgyeit 10 millió évvel ezelőtt tavi mocsári üledékek borították, amelyekben napjainkig megmaradtak az egykor ott élt növények és állatok maradványai, közöttük az emberré válás korai szakaszának világszerte ismert és elismert dokumentumai, mint a Rudapithecus hungaricus és az Anapithecus hernyaki fog-, koponya- és végtagcsont maradványai.Ezt egy külön erre a célra létesített kiállító központban meg is nézhetitek.

Szerintem, "bakancslistás" hely.

A csenddel térek vissza

Sok éve nem írtam már ezen a fórumon. Annak idején azért indítottam ezt a blogot, hogy meséljek nektek kirándulásaimról, szép helyeket mutassak, valaki biztosan kedvet kap, hogy túrázzon, utazzon.
Én azóta is sok szép helyen jártam, csak máshol osztottam meg a képeket.Most úgy határoztam, folytatom a blog írást, mert itt több információt, élményt tudok veletek megosztani.Szeptember második hétvégéjén olyan szép helyeken jártam, hogy azt gondoltam, tökéletes alkalom a visszatérésre.

A Martonyi kolostorrom

Magyarország területén egyedülálló műemléknek számít a Martonyi kolostorrom. Ez a létesítmény - építészeti szempontból - a legjobb állapotban fennmaradt emléke az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek.

A község névtáblájától 4 km-re álló építmény csodálatos környezetben közelíthető meg. Kiváló gyalogtúra azoknak, akik kedvelik a természetet.

A Pálos rendet Özséb (esztergomi kanonokból lett remete) alapította 1250 körül. Aquinói Szent Tamás segítségével Rómában próbálta elnyerni a pápa jóváhagyását 1263-ban, de erre csak 46 évvel később (1309) került sor Gentilis bíboros látogatását követően.

A fehér kámzsás remetebarátok rendjének 1327ben már több mint 50 kolostora volt. A XIV. század második felében pedig már külföldön is elterjedt volt vallásfilozófiájuk. (1340: Németország, 1384: Lengyelország, későbbi Ausztria, Dalmácia, Franciaország.) A XVI. Század elején már szinte minden országban fellelhető volt, viszont az 1600-as évek körül a török dúlás vetett véget a rend virágkorának. A törökök elleni küzdelem végére Magyarországon mindössze 6 kolostor maradt fenn. 1786-ban II. József bezáratta a kolostorokat, így felszámolta a rendet is.

A Martonyi Háromhegyi Pálos kolostort 1341-ben szalonnai nemesek (Tekes család) alapították, majd 1399-től a Szalonnai család birtokába került a létesítmény. A templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére építették.

 

1550-es évek környékén vált lakhatatlanná, a törökdúlás idején. A kolostor történetéről kevés információ maradt fent.

1998-ban megkezdődött a templomhajó és a szentély nagyobb részének, valamint az épület külső oldalának feltárása.Az ásatások során közel 400 darab faragott kőmaradvány került felszínre, melyek egy része a későbbi rekonstrukciók során visszakerült a megerősített falba. Mára már eltávolították a templomhajóban felgyülemlett földhordalékot, lehatárolták a padlószintet és tetőt emeltek az épület hajószerkezete felé.

 

1996 decemberében az objektum az Aggteleki Nemzeti Park tulajdonába került. A templom belsejében két 140 éves bükkfa állt, viszont a még viszonylag jó állapotban lévő oromfalak védelme érdekében kivágásukra került sor.

 
 A szentély 3 oltárát János egri segédpüspök szentelte fel 1411-ben.

 A forrás, ahonnan a szerzetesek is hordták a vizet.

A kolostort övező erdőben olyan mély a csend, hogy szinte nem is hiszed el.Fülelsz, mikor hallasz valami zajt.De nem, minden csendes és iszonyú nyugodt.Csak ülsz és nem akarsz elmenni.

A műemlék a Szalonnai-hegységben sűrű erdőjében található. Bódvarákó, Perkupa, illetve Martonyi felől szintén megközelíthető a kék és a zöld jelzésű túraútvonalakon.