A görbe mező városa

Cesky Krumlov

Český Krumlov város dél-Csehországban, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján. Csehország második leglátogatottabb turisztikai célpontja. Történelmi negyedét, amit a Moldva nagy kanyarja szinte teljesen körülölel, az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. Neve az ónémet Krumme Aue, magyarul görbe mező kifejezésből származik





Kora délelőtt érkeztünk a városba.Sikerült jó parkolót találni, nem messze a belvárostól. Először elsétáltunk a várba és még jókor érkeztünk, nem voltak sokan. A pénztárnál rövid fél óra alatt  sikerült kiválasztanunk a megfelelő jegyet, mivel semmilyen értelmes tájékoztatás nem volt kiírva.Végül a cseh nyelvű vezetés mellett döntöttünk, mert az indult leghamarabb, az angol vagy német csak egy óra múlva. Ez feleannyiba került, mint az idegennyelvűek. A vár belső termei nagyon szépek, gazdagon vannak berendezve. Az idegenvezetésből persze egy szót sem értettünk, de majd elolvassuk utólag, mit láttunk.

 A krumlovi vár a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára. Öt udvarból és negyven épületből áll, valamint tartozik hozzá egy hét hektáros kastélypark is. Folyamatosan építették, bővítették a 14. századtól egészen a 19. századig, de a mai elrendezését a reneszánsz időkben, a 16. század elején végzett nagy átalakításkor nyerte el. Négy fő részből áll: alsó- és felső-vár, a barokk színházi rész és a kastélypark. A felső vár és a barokk színház közti várárkot egy sok emelet magas, boltozatos híd tölti ki.

A kastély kertje is nagyon szép, érdemes volt elsétálni. 

 A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a XVI.században már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagy hatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek.
A Rosenbergek jelképe a rózsa.

  
Közben le-leláttunk a városra, szép kis középkori házaira, zegzugos tetőire. A folyón evezősök tömege, mi ezt most kihagytuk, lévén kb.15 fok és időnként csepegett az eső. 

 






Viszont sétálni a szép kis utcácskákon nem volt hideg. A rendszerváltás után az igen rossz állapotban lévő házakat renoválták, ma kedvelt turistacélpont és környék kulturális központja is.

 A XIX. századra a város jelentősége csökkent, új építkezésekbe nem nagyon fogtak, ennek köszönhetően a hely megőrizte reneszánsz-barokk karakterét. A városban és környékén ekkor több vízimalom működött, a század vége felé pedig egy grafitbányát is nyitottak.

A város méltán híres. Rendkívüli fekvése, kiemelkedően restaurált, karban tartott épületei, sok-sok hangulatos étterem a folyó partján, apró boltocskák és kávézók, minden a turisták kényelmét, ámulatba ejtését szolgálja. Talán pont e miatt, de lehet, hogy csak az esős-borús idő miatt, nekem kicsit csalódás volt. Ennek ellenére, ha arrafelé jártok feltétlenül nézzétek meg, érdemes.