Kirándulj a Marsra!

A GÁNTI BAUXITBÁNYA

A XX. század Magyarországán nagy reményeket fűztek a gépgyártást, mindenekelőtt a repülőgépgyártást forradalmasító, új minden addiginál könnyebb fém, az alumínium alapanyagául szolgáló ásvány, a bauxit bányászatához. A Dunántúli-középhegységben az első világháború idejétől bányászták előbb külszínen, majd a föld alatt is a bauxitot.

Néhány éve a régió ipari útjain autózó még mindenütt bauxitportól vöröslő aszfalttal és növényzettel találkozhatott. Máig működik földalatti bauxitbánya hazánkban, viszont a hazai készletek már messze nem olyan jelentősek mint néhány évtizede.

A külfejtéses bányászat nagymértékben átformálta a hegyvidék arculatát, a teraszos fejtések hatalmas krátereket vágtak a hegyek oldalába, s a Marséhoz hasonló tájat hoztak így létre. Napjainkban folyik e természeten ejtett sebek begyógyítása, s a vöröslő fejtésoldalakat ismét a növényzet foglalja el.

Ebből adódóan ma már kuriózumnak számít egy-egy ilyen felhagyott bánya. Ilyen külfejtés található Gánt Bányatelepen a Bagoly-hegy oldalában, melynek peremén, néhány méterre a Gánt felé vezető közúttól található a Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás.

A kis múzeum a lehető legátélhetőbb és legátfogóbb módon a föld alatt, illetve felett mutatja be a magyar bauxitbányászat történetét 1914-től az 1990-es évekig terjedően.

A helyreállítási munkálatok egyik legsikerültebb és legszebb példája ennél bauxitbányánál található. Az óriási bányagödör, ma szabadtéri geológiai múzeum. Tökéletesen kihasználták a külfejtés okozta adottságokat, mely föltárja a hegységet felépítő kőzeteket, a rétegek elhelyezkedését, egymásra települését.   

A kialakított tanösvény, melyet kellemes sétával teljesen bejárhatunk, ismertető táblák segítségével mutatja be a Dunántúli-középhegység földtani viszonyait, a különböző tengeri üledékeket, az ősi karsztos formákat és az ősállatok maradványait.

Megtapogathatjuk, a nem oly rég (230 millió esztendeje) még Észak-Afrika partközeli részéhez tartozó terület sárgás-vöröses kőzetét, melyet a tengeri üledéksorozat védett meg a lepusztulástól.

Találunk itt a tengerparti dús növényzet jelenlétére utaló szenes, márgás üledéket és nummuliteszes mészkőt.

A nummuliteszek az eocén tenger jellemző ősállatai, melyek rendkívül gyakran fordulnak elő a kőzetben. Kerek, néhány centiméteres maradványaik könnyen felismerhetők. Népies nevén, Szent László pénzeként szokták emlegetni. Gyakoriak a felcsavarodott, vékony tengeri csigák, találhatunk megkövesedett tengeri sünöket és ha szerencsések vagyunk, akár cápafogakat is kiáshatunk a bányafal laza rétegeiből. Gyűjteni azonban nem lehet mindenhol, mert az omladozó falak nagyon veszélyesek.

A bauxitnak és a karsztosodott mészkőnek is a vörös, helyenként lilás-barnás színe nem az alapkőzet eredeti színe, hanem a magas vas-oxid (barna, vörös, sárga) és a mangántartalomtól (lila) származik.

A bauxit eredeti színe fehéres, vagy sárgásszürke, a mészkő is egészen világos fehéres szürke.

A vas és a mangán sem csupán felületi szennyeződést okozott a mészkőben, hanem az évmilliók során átitatva (impregnálva) a kőzetet, több méteres vastagságban színezte azt meg.

A mészkő felületén szép karsztos oldásformák láthatók.

Gántot elhagyva dél felé,  jobb oldalon nagy parkolót találtok. A múzeum áprilistól október végéig van nyitva, de a külszíni fejtés egész évben korlátozás nélkül látogatható.

A tanösvény sajnos már a múlté, a táblák hiányosak, sok helyen ledöntötték őket. Kár, mert a megmaradt tájékoztatások igen élvezetesek még a geológiában járatlanok számára is.

Nagyon jó kis kirándulás és még közel is van.

Végül egy érdekesség:

A bauxitot 1821-ben Pierre Berthier francia geologus fedezte föl a dél-franciaországi Les-Baux-de-Provance település közelében, neve innen ered.