Te beszélsz legyezőül?

Teadélután a fehérvárcsurgói   
        Károlyi kastélyban.












Mit tehet az ifjú hölgy, ha árgus szemek figyelik, és nem beszélhet szíve választottjával? Hát üzen neki, méghozzá azzal, ami éppen a keze ügyébe esik, sőt, már a kezében is van! Persze nem lehet csak úgy össze-vissza mutogatni, feltűnően csapdosni: finom, nem feltűnő mozdulatokra van szükség. Ehhez azonban meg kell állapodni, melyik mozdulat mit jelent. És mi más a nyelv, ha nem megállapodáson alapuló jelrendszer?

A legyezők titkos nyelvéről, a tánc illemszabályairól és a teáról hallhattunk sok érdekeset, meglehetősen szórakoztató módon,  a Károlyi kastély elegáns szalonjában.

Az 1844-ben épült neoklasszicista stílusú épület jelenlegi állapotában 20 vendégszobával, könyvtárral, kápolnával, konferenciatermekkel és étteremmel várja vendégeit.

A történelmi épületben többek között a Károlyi József Alapítvány is szervez kulturális programokat.

Négy korszak ruháiba öltözött hölgyek segítségével mutatták be a legyezőkkel kialakított jelbeszédet.

Manapság a legyezőről a kellemes hűsölésre asszociálunk, ez azonban nem volt mindig így. A száj elé tartott legyező lehetővé tette, hogy a hölgyek lopott mondatokat suttoghassanak egymásnak, és a különféle színű és más-más módon tartott legyező rengeteg információt hordozott.

Ma már szinte elképzelni sem tudjuk, hogy milyen érzés lehet, mikor az embert folyton kísérgeti valaki.   Talán felesleges magyarázni, hogy a gardedám, vagyis az idősebb női kísérő azért volt mindig a kisasszonyok nyomában, hogy azok még véletlenül se tévelyedjenek el.  A folytonos ellenőrzés mellett nem csoda hát, ha a fiatal szerelmesek egy árva szót sem válthattak egymással. A legyező nonverbális kommunikációs célokra való használata kézenfekvőnek tűnt, hiszen nem volt olyan nő, aki ne hordott volna magánál legyezőt. Bár nálunk is élt és virágzott a szavak nélküli kommunikáció ezen formája, az ötletgazdák mégsem mi vagyunk, hiszen a legyezőnyelv bölcsőjének Spanyolország tekinthető.

Mehner Vilmos könyve a múlt század fordulója körül jelent meg, és körültekintően, részletekbe menően elemzi és magyarázza a legyezőnyelv mozdulatait. Ha ez a kötet nem születik meg, könnyen lehet, hogy ma csak bizonytalan feltevéseink lennének a legyezőnyelv megfejtésére, már ha lennének egyáltalán. Feltehetően mindkét nemnek ismernie kellett a legyezőnyelvet, hiszen hiába üzent a hölgy, ha a kiszemeltnek fogalma sem volt, hogy épp durva elutasítással, vagy egy kacérkodó kérdéssel illették.

Csak néhány részletet idézek a könyvből, az előadáson készült képekkel illusztrálva.

Ügyelnek ránk: vigyázz!

A félig zárt legyezővel jobb fülünket érintjük.

Te vagy az eszményképem!

Az egészen nyitott legyezővel szívünkre, majd ajkunkra mutatunk.

Szivesen leszek arád!

A nyitott legyezőt lapban összecsukjuk.

Miért huzódol tőlem?

A félig nyitott legyezővel a levegőbe köröket írunk.

Szeretlek!

A jobb kézben tartott legyezőt szívünkre helyezzük.

Választ várok töled!

A zárt legyezővel egyet ütünk a másik tenyérre.

    És így tovább....

Mindezek fényében nem nehéz elképzelni, hogy a 19. századi bálokon a mesés báli ruhák forgatagában mennyire nehéz lehetett egy épkézláb beszélgetést levezényelni. Félreértések akadhattak bőven, bár az is biztos, hogy a szemfüles szerelmesek megtalálták a módját, hogy ne csak a legyező segítségével kommunikáljanak.

A szórakoztató bemutató után a kedves vendégek is gyakorolhattak.