A gyógynövénykultúra európai elterjesztésében kiemelt volt a szerzeteseké, akik a korabeli iratokban dokumentált ókori tudás megőrzésében és továbbadásában vállaltak elévülhetetlen szerepet. A szerzetesi mindennapokhoz hozzátartozott a betegek gyógyítás is és az ehhez szükséges növényeket maguk is termesztették. Már a legkorábbi, 800 tájáról származó és egy bencés monostor ideális elrendezését bemutató tervrajzon is szerepel a gyógyfüveskert (herbularisus) elhelyezése.
Pannonhalma
Pannonhalmán arborétum és gyógynövénykert is őrzi az emlékét annak, hogy a szerzetesek mindig is figyelmet fordítottak kertek művelésére és a gyógyításhoz használható növények termesztésére és a gyűjtésére. A bencés szerzetesek itteni egykori kertje hazánkban a legkorábbiak közül való, említése már egy, a Szent László királyunk által kiadott oklevelében is olvasható.
Ez a kert sajnos a rend feloszlatásakor elpusztult, ennek ellenére a jelenlegi arborétum elődjének az egykori kolostorkertet tekintik Pannonhalmán.
Az arborétum –melynek tudományos-, ismeretterjesztő és esztétikai szempontú minőségi fejlesztésére az elmúlt években került sor- a főapátsághoz vezető útnak az épületekkel szembeni oldalán helyezkedik el.
Fontos eleme a szerzetesi életmód bemutatásának a gyógynövénykert, a gyógynövényház és a lepárlóépület, melyek segítségével a látogatók megismerhetik a növényeknek az emberi egészség visszaállítására illetve megőrzésére kifejtett áldásos hatásait.
Míg az ágyások azt mutatják meg, hogy milyen gyógynövényeket termesztettek általában a középkori apátságokban, a műhelyben már egy konkrét növény, a levendula feldolgozásának menetét mutatják be a látogatóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése