Gerencsérvár
A Vértes végtelen, szépséges erdőit járva több kisebb-nagyobb várral, pontosabban vár rommal találkozhatunk.
A Vértes várai többnyire a tatárjárás után épültek fel, az ország többi várához hasonlóan, mikor az ország védelméhez ekkor sürgősen szükség volt megfelelő védelmi rendszer kiépítésére. Ezek a várak is egy egységes védelmi rendszert alkottak. A Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme volt a feladata Gerencsér-várnak is a közeli Gesztesi és Oroszlánkő várával együtt.
A kicsiny erdei tisztáson álló néhány faldarabról nehéz elképzelni, hogy komoly ellenállást jelentett volna bármilyen hadseregnek, amely kettőnél több emberből állt. De továbbolvasva a történetet, kiderül, hogy jól sejtettük, inkább lakóépület volt és nem védelmi célokat szolgált.
1231-ben Csák Miklós, Ugrin esztergomi érsek testvére végrendeletében már említi ezt a várat, amit akkor Wdvorhelnek hívtak. Wdvorhel (Udvarhely) a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérré, mikor a várnép közé talán gölöncsérek is idetelepültek. A gölöncsérek a fazekasok szláv neve.
Két vagy három emeletes lehetett, hossza 13 m, szélessége 8,7 m volt. Várként említik, de valójában a főúri lakótornyok egyik jeles példája. A kőből épült, nagy méretű, vastag falú torony a várúr és családja menedékéül szolgált. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek.
Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület. I.Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta a halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz patak.
A vár alatt csörgedező vízről nehéz elképzelni, hogy egykoron halban gazdag patak folyt itt. De hinnünk kell I.Lajosnak...
1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az oklevelekben. Ekkor részben királyi lovászok, részben Csák nembeli Györke fia Pál királyi apród (aule iuvenis) birtoka volt.
1366. december 6-án Ludovicus Magnus a török ellen indítandó hadjáratról itt, tárgyalt a Velencei Köztársaság követeivel.
1440-ben a magyar Szent Koronaviszontagságos történetének egy mozzanata a várhoz fűződik. Zsigmond utódja, Albert király alig 1,5 éves uralkodása után meghalt. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxenburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V.László magyar király.
Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek. Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.
Érdekes, hogy Kottanerné visszaemlékezését elolvasva én erre semmi utalást nem találtam, de Ti is utánaolvashattok. A Vértesben tett utazásukról ennyit ír.:
"Mire készen álltunk a Győr felé eső országrészbe való utazásra, sok élelmünk volt a lovakon, sok talpasunk is volt, s így nekiindultunk nagy szorongással, mert a parasztok mind elmenekültek a falvakból a Vértes hegy erdejébe, a parasztok meg nagyobbrészt azoké az uraké voltak, akik ellenünk voltak. Amikor a Vértes hegyhez értünk, leszálltam a lóról, kivettem a nemes királyt a bölcsőből, és abba a szekérbe fektettem, amelyben a nemes királyné ült fiatal leányával, Erzsébet kisasszonnyal. Mi asszonyok és kisasszonyok körbeültük a nemes családot, hogy felfogjuk a lövéseket, ha valaki belelőne a szekérbe. Sok talpasunk volt, ezek kétoldalt mentek a szekér mellett, és keresgéltek a bokrokban, van-e valaki az ellenségből az erdőben, aki nekünk árthatna. Isten kegyelmével úgy kerültünk ki a Vértes hegyből, hogy senkinek sem történt baja, én meg a nemes királyt újra kivettem a szekérből, és a bölcsőbe fektettem, magam pedig a bölcső mellett lovagoltam."
A török hódoltság alatt még falu is tartozik a várhoz. Mára azonban a faluból nem maradt semmi, csupán az egykori vár erősen omladozó romjai láthatók.
Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület. I.Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta a halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz patak.
A vár alatt csörgedező vízről nehéz elképzelni, hogy egykoron halban gazdag patak folyt itt. De hinnünk kell I.Lajosnak...
1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az oklevelekben. Ekkor részben királyi lovászok, részben Csák nembeli Györke fia Pál királyi apród (aule iuvenis) birtoka volt.
1366. december 6-án Ludovicus Magnus a török ellen indítandó hadjáratról itt, tárgyalt a Velencei Köztársaság követeivel.
1440-ben a magyar Szent Koronaviszontagságos történetének egy mozzanata a várhoz fűződik. Zsigmond utódja, Albert király alig 1,5 éves uralkodása után meghalt. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxenburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V.László magyar király.
Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek. Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.
Érdekes, hogy Kottanerné visszaemlékezését elolvasva én erre semmi utalást nem találtam, de Ti is utánaolvashattok. A Vértesben tett utazásukról ennyit ír.:
"Mire készen álltunk a Győr felé eső országrészbe való utazásra, sok élelmünk volt a lovakon, sok talpasunk is volt, s így nekiindultunk nagy szorongással, mert a parasztok mind elmenekültek a falvakból a Vértes hegy erdejébe, a parasztok meg nagyobbrészt azoké az uraké voltak, akik ellenünk voltak. Amikor a Vértes hegyhez értünk, leszálltam a lóról, kivettem a nemes királyt a bölcsőből, és abba a szekérbe fektettem, amelyben a nemes királyné ült fiatal leányával, Erzsébet kisasszonnyal. Mi asszonyok és kisasszonyok körbeültük a nemes családot, hogy felfogjuk a lövéseket, ha valaki belelőne a szekérbe. Sok talpasunk volt, ezek kétoldalt mentek a szekér mellett, és keresgéltek a bokrokban, van-e valaki az ellenségből az erdőben, aki nekünk árthatna. Isten kegyelmével úgy kerültünk ki a Vértes hegyből, hogy senkinek sem történt baja, én meg a nemes királyt újra kivettem a szekérből, és a bölcsőbe fektettem, magam pedig a bölcső mellett lovagoltam."
A török hódoltság alatt még falu is tartozik a várhoz. Mára azonban a faluból nem maradt semmi, csupán az egykori vár erősen omladozó romjai láthatók.
A vár Pusztavám felől kb. 4,5 km kellemes séta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése