Középkori romantika

 Vitány vára

A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött, Vértessomló községtől keletre a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű vár romjait.

Károly Róbert király idejében 1324-ben említik először írásos források. Ekkor már ismertek várnagyai is. 

A várnak valószínűleg udvara és kútja nem volt, a vizet feltehetőleg a Vértes közeli forrásaiból szállították ide.

Egy-egy 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 

6 m magasan épültek. A lakó- és egyéb épületek a védőfalak mellett helyezkedtek el. 

Mindkét torony kb. 15 m magasan ma is áll, tetején a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, 

gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és a boltozat nyomai.

A várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.

A Tatai-medence több települése tartozott a várhoz valaha: a vár pusztulása után aztán a tatai vár tartozéka lett valamennyi. Bél Mátyás leírása szerint "Vitam várának" fekvésére a szűk alépítmények a jellemzőek, szélesen nyíló kilátás; megszállják, de el is hagyják a törökök.

Vitány Nagy Lajos uralkodásától a győri ispánság tarozéka Gesztessel együtt. 1410-ben Zsigmond zálogosította el Hohenzollern frigyesnek, Albert pedig 1439-ben Rozgonyi Istvánnak.

 A Rozgonyi család kihalása után II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát bánnak adta, 1532 után Héderváry birtok lett. Később többször cserélt gazdát a magyarok és törökök közötti harcokban. A tizenötéves háború után végleg magyar lett Pálffy Miklós jóvoltából, Tata után egy évvel, a császáriak 1598-ban mégis felrobbantották.

És a romantika? Olvassátok hát a középkori történetet, mely meglepő fordulatokban bővelkedik.

Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az időben Vitány-vár ura. A délebbre fekvő Gerencsér-váré pedig a büszke, keményszívű Újlaki Miklós. Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatos lelkű, csendes szavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét és várába vitte. Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal, ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni. Jól megépített vár volt, jól is védték. Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja a titkos utat, s azon keresztül be nem vezeti Újlakit a várba. A folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába nyílt. A meglepett várurat Újlaki leütötte, majd leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt. Otthon szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Ott is pusztult volna el, ha a vár öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi. Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz. Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon. Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonó hídja előtt, jelezve a király érkeztét. De közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem a gőgös szívű főúr, hanem szerencsétlen apa. Mikor azonban kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan öleli keblére, örömmel adja nőül a szomszéd vár urához."

A várhoz Körtvélyespusztáról juthatunk el legkönnyebben a szépséges Mária szurdokon keresztül. A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a Vértes végtelen erdőire és a távoli falvakra.