A Csákok vára

Oroszlánytól délkeletre, Csákvártól északnyugatra, a Kőhányás-puszta közelében, a Vértes hegység erdejében, Kőhányáspuszta és Vértesszentkereszt közt található, egy bokrokkal benőtt 207 méter magas hegy csúcsán az Oroszlánkő várának romjai más néven a Csákvár, Csáki vár.

Árpád vezér innen (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt.” Anonymus

A fenti sorok írása óta jó pár száz év telt el. Ma már erős képzelőerő szükséges ahhoz, hogy a fákkal benőtt domb helyébe képzeljük az egykor büszke Csák nemzetség ősi várát.

„…származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.” - Képes krónika

Nevét az oklevelekben 1289-ben említik először Vruslanku ,, majd 1326-ban, Orozlanku (Veszpr.k.m.lt) néven. 1289-ben a majki prépost Oroszlánkőn foglalta írásba Szegi Iwanka comes végrendeletét, ahol jelen volt a Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter.

A kettős elnevezésből arra lehet következtetni, hogy a Csákok Trencséni ágához tartozó Márk, vagy már apja, I. Máté Cset falu felett épített egy Oroszlánkő nevű várat, melyet valószínűleg III.András 1295 után Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatott. Oroszlánkő ugyanitt utóbb várként nem szerepel.

Ez a faldarab, ami egyértelműen emberi kéz által épített maradványnak látszik a sok kő és törmelék között.

1473-ban és 1536-ban még említették, de 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították.

A vár mindenfelől mély árokkal és sánccal volt körülvéve.

A terület 1629-ben az Eszterházyak tulajdonába került. A XVIII. század első felében Eszterházy Antal felvidéki evangélikus szlovákokat költöztetett az akkor még Puszta Oroszlánkő nevű lakatlan településre. A vár romjai akkor még álltak, melynek a köveit új házakhoz és a majki kolostor építéséhez használták fel.

Kőhányáspusztáról az országos kék jelzésen kb. 3,5 km hosszú kellemes út vezet a vár romjaihoz a szépséges vértesi erdőben.

Bár a Vértes várai körül a legjobban lepusztult és legkevésbé látogatott rom, érdemes egy kellemes túrát tenni a tavaszi erdőben.

Az ősember nyomában

Bajót és környéke már ősidők óta lakott helynek számít, az itt talált régészeti leletek is erről tanúskodnak. 

A falu fölé magasodó Öreg-kő hegy fokozottan védett barlangjai a sziklás hegy oldalában, 346 m magasságban nyílnak. A Dunántúl egyik legfontosabb ősrégészeti lelőhelye.

 

A faluból induló földúton a szőlőskertek alatt kanyarogva egy vén diófánál felfelé visz az út. Innen rövid gyaloglás után értük el az országos kék jelzést. Ezen haladtunk tovább a szépséges tavaszi erdőben.

Pár száz méter megtétele után kisebb pihenőhöz értünk, balra magasodott a hatalmas sziklafal, ami kedvenc helye a sziklamászóknak.

A pihenőtől kiépített lépcsősor vezet felfelé, kék"barlang" jelzéssel. Először viccesnek találtam a kiépített beton lépcsőt, de pár perc múlva már szaporábban kellett vennem a levegőt és inkább liftet szerettem volna.

 200 lépcső után először a Baits-barlanghoz értünk. A lépcsők száma " irodalmi" adat, én nem számoltam, de szerintem sokkal több volt. Ez a kisebb barlang inkább mélynek tűnik, sötét és nyirkos. Nem is merészkedtem beljebb.

Pár lépést mentünk felfelé és máris a második, sokkal nagyobb barlang előtt találtam magam. A két barlangot egy kürtő is összeköti, de én egyszerűbbnek találtam a felszíni megközelítést.

Az Öregkő csúcsa alatt, 330 m magasan nyílik az É felé néző Jankovich-barlang.

A barlang elejét a múlt század végén kőbányászással elpusztították. A mai állapotában 27 m hosszú, 5-8 m széles, a kürtős résztől eltekintve 5-6 m magas nagy teremből és az ehhez csatlakozó 15 m hosszú, 3-4 m széles hátsó üregből áll.

A barlang a legfontosabb dunántúli paleolitikus lelőhelyek közé tartozik. Feltárását 1913-1918 és 1924-1926 között Hillebrand Jenő végezte el, eredményeit több részletben ismertette. 

A képen jól látható, hogy itt sem merészkedtem beljebb, bár a felső körtőn áradt befelé a napfény, kicsit mélyebben már sötét és nyirkos volt.

Az irodalomban a Jankovich barlang leleteinek korát a szeletai és a korai magdaléni kor közé helyezik, azaz 41.000 és 15.000 év közé. 

Ebből a barlangból  került elő hazánk eddigi legrégebbi rovásírásos emléke, a bajóti pálcavég. 

Miután kellő óvatossággal kicsodálkoztam magam, úgy döntöttem, hogy most sem akarok barlangász lenni, a barlangok mellett újabb lépcsőkre bukkantam, amelyen az Öreg-kő tetejére kapaszkodtunk fel.

A tetőn olyan szépséges látvány fogadott, hogy már csak azért is megérte felkapaszkodni.

É-ÉNY felé a sziklafal húzódik, háttérben a Duna vonalával,

 K felé a Gete,

 ÉK felé a kanyargó Duna az esztergomi bazilikával. 

Lenyűgöző, mintha madártávlatból látnánk a környező hegyeket.

Lefelé már sokkal kevesebb lépcső volt. Az erdőben nyíló rengeteg keltike illatát  csak a sült szalonna illata nyomta el. A pihenő helyhez érve szomorúan döbbentem rá, hogy nem készültem fel kellőképpen az útra, a szalonna otthon maradt és egy vacak körtével kellett beérnem.

Egy hely, ahová nem vezet út

Töki romtemplom

Belépve a Zsámbéki medencébe, végtelen a tekintet. Távolban látom a zsámbéki kastélyt és templomromot, látom a falvakat. De akárhogyan meresztem a szemem, nem látom a helyet, amit keresünk, valahol Tök határában kellene lennie.Kóválygunk a faluban, keressük a térképen megjelölt helyet, végül egy odavalósi ember igazít útba, jóval odébb küld. Ma Domokosi dűlőnek nevezik, a falu észak-keleti határában található.

Végre, megközelíthető távolságban megállunk. Ez lenne az? Inkább romos háznak tűnik, mint középkori templomromnak.
És nem vezet hozzá út.
A kis zöld területet friss szántásnyom veszi körül.







Nekivágunk a szántásnak. Pár lépés után vesszük észre, más is járt már előttünk.

Követjük a nyomokat, szerencsére nincs nagy sár. A templomba lépve elfeledkezünk az időről.
Méregyházán vagyunk, nyolcszáz évvel ezelőtt.

A kápolnát Meregy vezér állíttatta és róla nevezték el a helyet is. Már építésekor is kicsiny volt, nem vetekedhetett zsámbéki szomszédjával.

Keletelt tengelyű, téglalap alakú hajója nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú, válogatott pilisi dolomitkőből rakott, a sarkain faragott kváderekkel armírozott falai méteres vastagságúak.

További érdekesség, hogy a keleti és nyugati falában egy-egy negyedköríves fülke is található, melyhez anno egy-egy mellékoltár csatlakozott.

A hajót kis szűkülettel félkörívben lezáró szentélyapszis egyértelműen meghatározza keletkezése idejét, a XIII. század második felét. 












A vegyes kőfalazat meglévő sarkai faragott kváderkövekből rakottak.

















A templom nagy része sajnos leomlott mára, de a még álló falai elérik a 6-7 méteres magasságot. Védőszentjét, építésének és pusztulásának körülményeit nem ismerjük, története minden bizonnyal szorosan kapcsolódik a szomszédos Zsámbék históriájához.

A zsámbéki templom épületének sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek.

Állok a romokban is méltóságot és nyugalmat sugárzó falak között, kinézek a messzi távolba vesző Pilis vonulatára. Próbálom elképzelni a hosszú évszázadok történelmét és azokra az emberekre gondolok, akik egykor felépítették ezt a piciny templomot, bizva Istenben és a jövőben.

Gesztes vára

A Vértes hegységének zöldellő tengerében bújik meg egy laposabb hegycsúcson Gesztes vára.









 A XIII. század végén a Csák nemzetség több kővárat is emeltetett birtokai védelmére, közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is.

Bár az anarchikus belháború során Anjou Károly itáliai trónkövetelőt támogatták harcában, az uralkodó mégis félt a hatalmát veszélyeztető újabb főúri birtokkoncentrációtól, ezért 1326-ban más földekért cserébe megszerezte Gesztest. 

Korabeli adatok szerint 1342 körül Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották a Csák nemzetség várát, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt emeljenek, ami a továbbiakban, a vadakban bővelkedő vértesi vadászterületet sűrűn felkereső uralkodó rezidenciájául szolgált. 

1410. körül Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította más váruradalmakkal együtt Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak, majd később a Rozgonyi család tulajdonába került át.

A XVI. században már a török hódítók fenyegették a Dunántúl középső részét is, amelynek természetes átjáróit a hadászati fontosságú Bécs városa felé zárta le a kicsiny vértesi királyi végvárak sora. 1529-ben még sikerrel verte vissza egy martalóc lovasportya rohamát az őrsége, de 1551-ben már a vár feladására kényszerültek. 

Egy 1577-es zsoldlista szerint helyőrségét 134 gyalogos katona látta el (nagyrészt a törökök szolgálatába szegődött délvidéki rácok {szerbek}). Utolsó katonai akcióként, az 1683 őszén Bécs városa alatti katasztrofális török vereség hatására, kardcsapás nélkül kiürítették az Oszmán Birodalom katonái.

Gazdátlan védőműveit és épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt gróf Esterházy József földesúr engedélyével köveiből készítették el a majki kamalduli rendház épületegyüttesét is.

Bár 1877-ben Rómer Flóris - a magyar műemlékvédelem atyja - felmérési rajzokat készített romjairól, megóvására csak az 1960-as esztendőkben került sor.

 

 

Jelenleg a belsővár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő üzemel, míg a külsővár falai szinte az alapokig lepusztultak.

"Búsan állok a zúgó szélben,
romos omladékok tövében,
kesergő, komor árnyak gyűrűjében:
- kövek sóhaja, elfeledett áldozat
Ők tartották hajdanán e falat,
a régmúlt századok súlya alatt...

 

Várgesztesről kivezető út egy parkolóba torkollik. Itt hagyva autónkat rövid emelkedőn juthatunk a várhoz. A parkoló mellett egy nagy réten remek lehetőség van pihenésre, szalonna sütésre, mindenféle rendetlenkedésre.