Egy hely, ahová nem vezet út

Töki romtemplom

Belépve a Zsámbéki medencébe, végtelen a tekintet. Távolban látom a zsámbéki kastélyt és templomromot, látom a falvakat. De akárhogyan meresztem a szemem, nem látom a helyet, amit keresünk, valahol Tök határában kellene lennie.Kóválygunk a faluban, keressük a térképen megjelölt helyet, végül egy odavalósi ember igazít útba, jóval odébb küld. Ma Domokosi dűlőnek nevezik, a falu észak-keleti határában található.

Végre, megközelíthető távolságban megállunk. Ez lenne az? Inkább romos háznak tűnik, mint középkori templomromnak.
És nem vezet hozzá út.
A kis zöld területet friss szántásnyom veszi körül.







Nekivágunk a szántásnak. Pár lépés után vesszük észre, más is járt már előttünk.

Követjük a nyomokat, szerencsére nincs nagy sár. A templomba lépve elfeledkezünk az időről.
Méregyházán vagyunk, nyolcszáz évvel ezelőtt.

A kápolnát Meregy vezér állíttatta és róla nevezték el a helyet is. Már építésekor is kicsiny volt, nem vetekedhetett zsámbéki szomszédjával.

Keletelt tengelyű, téglalap alakú hajója nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú, válogatott pilisi dolomitkőből rakott, a sarkain faragott kváderekkel armírozott falai méteres vastagságúak.

További érdekesség, hogy a keleti és nyugati falában egy-egy negyedköríves fülke is található, melyhez anno egy-egy mellékoltár csatlakozott.

A hajót kis szűkülettel félkörívben lezáró szentélyapszis egyértelműen meghatározza keletkezése idejét, a XIII. század második felét. 












A vegyes kőfalazat meglévő sarkai faragott kváderkövekből rakottak.

















A templom nagy része sajnos leomlott mára, de a még álló falai elérik a 6-7 méteres magasságot. Védőszentjét, építésének és pusztulásának körülményeit nem ismerjük, története minden bizonnyal szorosan kapcsolódik a szomszédos Zsámbék históriájához.

A zsámbéki templom épületének sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek.

Állok a romokban is méltóságot és nyugalmat sugárzó falak között, kinézek a messzi távolba vesző Pilis vonulatára. Próbálom elképzelni a hosszú évszázadok történelmét és azokra az emberekre gondolok, akik egykor felépítették ezt a piciny templomot, bizva Istenben és a jövőben.