Kincs, ami van: a dömösi prépostsági romok.

Bár ez a jópofa barát hív minket egy látogatásra  a romokhoz, de idáig is el kell jutni valahogy.
Dömös, mindenkinek a Dunakanyar, Rámszakadék jut eszébe.Pedig sok egyéb érdekes látnivaló is akad errefelé.







A Duna-Ipoly nemzeti Park Igazgatóság rendezett nyílt napot, hogy bemutassa a Pilis-hegység szépségeit, látnivalóit. Ennek keretében nyílt alkalmunk, hogy vezetett túrán, múzeumi szakember előadását hallgathassuk meg a dömösi prépostság és az Árpádházi -királyok izgalmas, bár meglehetősen hányatott történetéről.

A festői Dunakanyar ölelte hegyvidék - a hajdani Pilis-erdőnek nevezett terület, melynek mai neve Visegrádi-hegység - az Árpád házi királyok birtoka volt, ahol több vadászkastélyt, palotát építettek. Közülük kiemelkedő szerepe volt dömösinek, amely a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt a XI. században.

A község Ny-i végén, a domboldalban elterülő temető fölött 4-5 m magasságban fennálló falcsonk hívja magára a figyelmet. Hosszú ideig ez volt a prépostság egyetlen látható falmaradványa.

 Az elpusztított épületek helyén az 1970-es években Gerevich László végzett ásatást. A régészeti feltárások során megtalálták a XI. században többször is szereplő hosszú, téglalap alakú királyi palota falmaradványait.1063-ban I. Béla, 1079-ben I. László király tartózkodott itt. Megtalálták egyúttal az 1107-ben alapított prépostsági templom alapfalait is, melyek egy részéről a kutatás során kitűnt, hogy már a XI. században meglevő, a királyi palota mellett álló templom tartozékai voltak. 

E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Az 1107-ben Szent Margit tiszteletére alapított dömösi prépostság felszentelésén - a Képes Krónika szerint - az öccsével folytonos trónviszályáról híres király, Könyves Kálmán is részt vett.

Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban.

A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, hogy először Károly Róbert akarta megszűntetni rossz állapota miatt és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták.

A hajdani kéttornyú, háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó román stílusú templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastély, és a prépostság épületének napjainkra csak alapfalai maradtak meg.

A templom megemelt szentélye alatti altemplom azonban fennmaradt viszonylagos épségben.  A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását.

A szép, szürke kváderkövekből épített, félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották.

A középső oszlopoknak ugyan csak helyei, illetve talapzatai maradtak meg, ám a faloszlopok és díszesen faragott lábazataik jórészt megmaradtak. A kőfaragványok alapján bizonyos, hogy a Dömösön dolgozó építőműhely tagjai más - királyi és főúri - építkezéseken is dolgoztak.

A Közép-Európában általánosan elterjedt építészeti dekoráció meglehetősen egységes stílusa jelenik meg a prépostság vaskos, tömbszerű oszlopfejezetein is, melyeken levéldíszek, állatábrázolások és szalagfonatos ornamentika is megfigyelhető.

A faragványok finomabb, fejlettebb stílusából arra lehet következtetni, hogy II. Béla idején, 1138 táján készülhettek..

Az altemplom rekonstrukciójával a Dunakanyar lenyűgöző műemléke vált megismerhetővé a nagyközönség számára, amely jelentős emléke az Árpád-kori építőművészetnek.
A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség az 1980-as évek második felében végezte.

A  romokat nézve, nehéz elképzelni a szépséges királyi palotát és környezetét. Számomra a legérdekesebb

történet, amely a dömösi prépostsághoz fűződik, I.Béláé. Ebből kiderül, hogy talán már akkor sem állottak a falak olyan stabilan. De lehet, hogy nem az építőmesterek végeztek kontármunkát, hanem szabotázs történt. Szegény , jó királyunk a sok győztes csata után, amiket túlélt, palotájában szenvedett halálos sérülést, összeomlott alatta a trónja. Így ír erről a középkori krónikás:

"A jámbor Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzódott beomló trónján; teste gyógyíthatatlan betegségbe esett; az ország néminemű dolgai miatt félholtan vitték a Kanizsva patakjához; ott távozott el a világból. A Szent Megváltó monostorában temették el, melyet maga épített azon a helyen, melynek neve Szögszárd. Merthogy Béla szög színű volt és szár, azért nevezte el Szögszárdnak, a maga állapotáról, monostorát."

Jelenleg a romok szabadon látogathatók, de az altemplomba csak előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni.

Egy kis szomszédolás Szlovákiában 2.

Biztosan Ti is jártatok utazásaitok során olyan helyeken, ahol csak átutaztok, igen, majd legközelebb megnézzük, jó, majd legközelebb oda is elmegyünk. 

Most egy ilyen tájat jártunk be Szlovákiában, Nyitra környékén.

6. Tesásrke Mlynary , Barstaszár arbarétum

7. Hronsky Benedik, Garamszentbenedek  apátság

Szlovákiában a leggazdagabb és legértékesebb idegen eredetű, főképpen örökzöld faállománnyal rendelkezik. Tekintettel az egyedi gyűjtemény terjedelmére, Európában a legnagyobbak közé sorolható. 

6. A MALONYAI ARBORÉTUM                                       

                                            

Barstaszár (Tesárske mlyňany) és Barskisfalud (Vieska nad Žitavou) között Aranyosmaróttól(Zlaté Moravce) délre  található az arborétum. 67 hektárnyi területén  bolygónk különböző részeiből származó több min 2 300  növényfajta alkotja a gyűjteményt.

Dr. Ambrózy-Migazzi István (1869-1933) 1914-ig alakította

botanikus kertjét. Sikeresen akklimatizálta az idegenszármazású fás

növényeket. Jelenleg az arborétum a Szlovák Tudományos Akadémia

tulajdona.

A „virágos grófként” emlegetett főúr mediterrán

országokban járva gyűjtötte össze a különféle magvakat, és régi álmát valósította meg azzal, hogy létrehozta az első örökzöld parkot. A hatalmas kertben jó néhány Európán kívüli növényritkaság is megtalálható.

A terület dominánsa a romantikus 1894-ben épült kastély jellegzetes

toronnyal.

A kastély 1894-ből származó, eredetileg szimmetrikus épületéből 1905-ben tagolt vidéki uradalom lett, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia számos jelentős dendrológusa meglátogatott, 1914-ig gyakran megfordult itt Ambrózy barátja, a világhírű dendrológus Camillo Schneider is.

A kastély felső emeletén csak adminisztratív helyiségek találhatók, melyek a látogatók előtt zárva vannak. A földszinti helyiségek látogathatók. Szabadon látogatható az előcsarnok, ahol az Ambrózy-Migazzi István emlékszoba található, valamint a lépcső alatti rész az expozíciókkal és időszaki kiállításokkal. 

A  legértékesebb példány a ritkaságnak számító tengerparti óriásfenyő és több ázsiai eredetű fafajta, melyek Ázsián és ezen a helyen kívül sehol sem fordulnak elő.

                                                                                          

A történelmi fényképekkel igazolható, hogy a többi fás szárú kúszónövény mellett a Malonyai Arborétum kastélya mellett fontos helyet töltöttek be a rózsák is. A rózsa mindig is az a növény volt és marad, melynek minden jelentősebb arborétumban kiemelkedő figyelmet szentelnek.

Rózsakertet telepítettek az arborétum kertészei a kastély előtti parkos részre, 1200 rózsatő és negyven rózsafajta virágában gyönyörködhetnek a látogatók.  

Ambrózy gróf természetesen csak az örökzöld rózsafajtákat kedvelte, de az általa termesztett bokros amerikai rózsákból egy sem maradt meg.

Az újonnan telepített tövek történelmi, azaz 1900 előtti és modern rózsafajták keresztezései. A monarchia legnevesebb rózsakertésze, Geschwind Rudolf által nemesített valamennyi rózsafajtából akad egy-egy tő.

Ezek nem igényelnek különösebb törődést, de valamennyi nagyon értékes, gazdagon virágzó és illatos, tehát nem afféle üvegházi műrózsa.

 

Ilyenkor ősszel már a rózsák nagy része elvirágzott, nagyon szép lehet május-júniusban ez a kert. Az arborétum viszont a sok örökzöld növényéről híres, így érdemes meglátogatni a kora őszi napsütésben is.

Az utolsó látnivaló mostani utunk során egy csodálatos apátság. Itt már többször jártunk, de annyira hangulatos, hogy nem hagyhattuk ki most sem.

Egy legenda szerint Géza egy Garam melletti vadászat alkalmával az este beköszöntével a Garam partján táborozott le kíséretével. A Salamon elleni háborún gondolkodott, amikor a folyó túloldalán egy fényt pillantott meg a sziklás parton. Amikor átjutott a túlpartra egy tisztáson nagy fájdalomban látta Salamont térdelni. Ez a látomás annyira meghatotta, hogy ezen a helyen építette fel a Szent Benedek tiszteletére szentelt apátságot.

Az apátság a Garam völgyében fekszik. Szlovákia második legnagyobb kolostora. A kolostorépület mellett fontos a török elleni fellegvár és a Szent Benedeknek és Szűz Máriának szentelt gótikus templom. 

 

Első írásos említése 1075-ből származik I. Géza királytól, aki gazdag adományokat ajánlott fel a bencés apátság számára.

          

Magyarország egyik legrégebbi bencés

apátságát még a 11. században emelték román stílusban, majd a

14. században gótikus elemek felhasználásával alakították ki a

templom mai háromhajós formáját.

Az évszázadok során többször

átépítették, legutóbb 1884-ben egy tűzvész után kellett szinte

teljesen újjáépíteni. Ennek ellenére őrzi ódon hangulatát, amit a

gyönyörű festett üvegablakok tesznek teljessé.

Szent Vér ereklye és kápolna

A Szent Vér ereklyét (Veronika kendőjének egy darabja) Mátyás király ajándékozta a bencéseknek 1483-ban, aki II. Pál pápától kapta azt. 1510-ben az ereklyének külön oltárt készítettek. 

A helyi hiedelem szerint Garamszentbenedeket Újbányával, Nyitrával és Esztergommal is egy titkos alagút-rendszer kötötte össze. Az apátság alatt még ma is hatalmas pince van, melyet sokáig a nyitrai borüzem használt .

Azt beszélték egykor, hogy az apátság szerzetesei nagy kincset halmoztak fel az évszázadok alatt, és hogy ezeket megmentsék a töröktől, szekérre tették és elszállították. A szekér tengelye azonban útközben eltörött és a Bellegszencsmelletti Máriacsaládon ásták el a benedeki kincseket. Állítólag máig ott vannak.

Máriacsalád Érsekújvártól csak 19 km-re van, legközelebb odalátogatunk el. 

Jöttök Ti is kincset keresni?