Boszorkányok pedig vannak!

Riegersburg

Ausztria legnagyobb és legszebb épen maradt várkastélya, csodálatos panorámával. Feldbachtól északra 6 km-re, a Grazbach patak felett magasodó bazaltsziklán (376-482m) épült. Egykoron Stájerország legjelentősebb határvára volt a magyarok, majd később a törökök támadásaival szemben.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, aki hercegi sarj volt. Nem volt se szép, se különösen okos. Katharina Paldauf volt a neve. Elszegődött a riegersburgi vár úrnőjének szolgálatába, gondolom hercegi származása miatt, társalkodónőnek, majd férjhez ment a vár intézőjéhez. Teltek, múltak az évek és biztosan nagyon unatkozott, ezért létrehozta a középkor első télikertjét, ahol sikerült még télen is színpompás virágokat nevelnie. Én ezt most így mesélem, de a hírhedt felbachi boszorkánypernek Ő lett az egyik leghíresebb vádlottja. Bűne az volt, hogy virágokat fakasztott télen is. Hosszas kínvallatás után megadatott neki a kegyelem, cellájában halt meg, nem égették el a máglyán.

A 17. század utolsó harmadában Stájerország dél-keleti részén boszorkányperek sorozatára került sor, amelyeken állítólagos boszorkányokat és varázslókat kínzásokkal vallomások tételére kényszerítettek, amely után pedig szörnyű ítéleteket hoztak. Gyakran elég volt egy jeges eső, ami a termést elverte, hogy a bűnöst keressék, akinek természetfeletti erőt tulajdonítottak. Emellett a boszorkányperek arra is jók voltak, hogy a nem kívánatos személyeket eltávolítsák.

A számos vádlott között ismert riegersburgiak is voltak, pl. Michael Zirkelius, akit azzal vádoltak meg, hogy az erdőben orgián vett részt. A vádemelés után hamarosan titokzatos körülmények között halt meg.
A hetzendorfi papnak, Gregor Agricolának is bíróság elé kellett állnia, akit kínzással vettek rá a vallomásra. 

A stájermarki boszorkányperekben nagy szerepet játszott Purgstall gróf, aki a vár építtetőjének, Katharina Elisabeth von Galler  lányának a férje volt. Végül pár év alatt 95 vádlottat (gyakorlatilag két falut) sikerült kivégeztetnie. Megszerezve ezzel földi javaikat.

A Riegersburgi várban a boszorkány szoba és a boszorkány múzeum emlékeztet ezekre a sötét időkre. 

A XIII. sz-ban eredetileg két különálló vár volt, két család birtokában. Mai arculatát a vár későbbi úrnője, a boszorkány hírében álló Katharina Elisabeth von Galler bárónő alakította ki, 1648-ban. ( Ő túlélte a pereket, úgy látszik, veje nem merte eltenni láb alól.)

 Lebontatta az alsó várat és anyagából megerősítette a felső várat.

A jelenlegi várból jól látszik, hol állt az alsó vár.

A hosszú, meredek emelkedőn megközelíthető erődítményt 3 km hosszú fal veszi körül 7 kapuval, 11 bástyával és 2 várárokkal.

A régi alsó vár helyén állva, nagyon impozáns a felső vár látványa.

A fellegvárban 2 belső udvar található. Az udvarokat XVI. sz-i emeletes árkádsorok szegélyezik. Az épületen jelenleg késő reneszánsz és kora barokk, a déli oldalon és a nyugati szárnyban középkori(várkápolna, négyzetes torony) épületrészeket láthatunk

A külső várárok falán jól látszik, hogy a bazaltból faragták ki. Az árokban ma nyuszik laknak.

A vár falait szoborművek, kőcímerek díszítik.

A nyugati oldalon vezet a kősziklába faragott lépcső, az ún. „szamárlépcső”, ahol a személyzet szamarakkal szállította föl az élelmiszert.

A vár 1822 óta a Liechtenstein családé. A családfájuk a 12. századig nyúlik vissza. I. Johannes von Liechtenstein, aki megvásárolta Riegersburg várát hadvezér volt és béketárgyalásokat vezetett Napóleonnal. Neki köszönhető, hogy Liechtenstein megmaradhatott hercegségnek. 

A vár alatt nagyon szép fürdőtavat alakítottak ki, az izzasztó lépcsőmászás után mindenki megérdemli az üdítő fürdőzést.

Akinek még ez sem elég a fantasztikus élményekből, az meglátogathatja a közeli csokoládégyárat.

Kóstolgatva a finomabbnál finomabb és különleges csokoládékat, rá kell döbbennünk, boszorkányok pedig vannak!

Nagyon gazdag, élményekkel teli napunk volt, ajánlom mindenkinek ezt a vidéket.