Kincs, ami van: a dömösi prépostsági romok.

Bár ez a jópofa barát hív minket egy látogatásra  a romokhoz, de idáig is el kell jutni valahogy.
Dömös, mindenkinek a Dunakanyar, Rámszakadék jut eszébe.Pedig sok egyéb érdekes látnivaló is akad errefelé.







A Duna-Ipoly nemzeti Park Igazgatóság rendezett nyílt napot, hogy bemutassa a Pilis-hegység szépségeit, látnivalóit. Ennek keretében nyílt alkalmunk, hogy vezetett túrán, múzeumi szakember előadását hallgathassuk meg a dömösi prépostság és az Árpádházi -királyok izgalmas, bár meglehetősen hányatott történetéről.

A festői Dunakanyar ölelte hegyvidék - a hajdani Pilis-erdőnek nevezett terület, melynek mai neve Visegrádi-hegység - az Árpád házi királyok birtoka volt, ahol több vadászkastélyt, palotát építettek. Közülük kiemelkedő szerepe volt dömösinek, amely a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt a XI. században.

A község Ny-i végén, a domboldalban elterülő temető fölött 4-5 m magasságban fennálló falcsonk hívja magára a figyelmet. Hosszú ideig ez volt a prépostság egyetlen látható falmaradványa.

 Az elpusztított épületek helyén az 1970-es években Gerevich László végzett ásatást. A régészeti feltárások során megtalálták a XI. században többször is szereplő hosszú, téglalap alakú királyi palota falmaradványait.1063-ban I. Béla, 1079-ben I. László király tartózkodott itt. Megtalálták egyúttal az 1107-ben alapított prépostsági templom alapfalait is, melyek egy részéről a kutatás során kitűnt, hogy már a XI. században meglevő, a királyi palota mellett álló templom tartozékai voltak. 

E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Az 1107-ben Szent Margit tiszteletére alapított dömösi prépostság felszentelésén - a Képes Krónika szerint - az öccsével folytonos trónviszályáról híres király, Könyves Kálmán is részt vett.

Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban.

A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, hogy először Károly Róbert akarta megszűntetni rossz állapota miatt és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták.

A hajdani kéttornyú, háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó román stílusú templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastély, és a prépostság épületének napjainkra csak alapfalai maradtak meg.

A templom megemelt szentélye alatti altemplom azonban fennmaradt viszonylagos épségben.  A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását.

A szép, szürke kváderkövekből épített, félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották.

A középső oszlopoknak ugyan csak helyei, illetve talapzatai maradtak meg, ám a faloszlopok és díszesen faragott lábazataik jórészt megmaradtak. A kőfaragványok alapján bizonyos, hogy a Dömösön dolgozó építőműhely tagjai más - királyi és főúri - építkezéseken is dolgoztak.

A Közép-Európában általánosan elterjedt építészeti dekoráció meglehetősen egységes stílusa jelenik meg a prépostság vaskos, tömbszerű oszlopfejezetein is, melyeken levéldíszek, állatábrázolások és szalagfonatos ornamentika is megfigyelhető.

A faragványok finomabb, fejlettebb stílusából arra lehet következtetni, hogy II. Béla idején, 1138 táján készülhettek..

Az altemplom rekonstrukciójával a Dunakanyar lenyűgöző műemléke vált megismerhetővé a nagyközönség számára, amely jelentős emléke az Árpád-kori építőművészetnek.
A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség az 1980-as évek második felében végezte.

A  romokat nézve, nehéz elképzelni a szépséges királyi palotát és környezetét. Számomra a legérdekesebb

történet, amely a dömösi prépostsághoz fűződik, I.Béláé. Ebből kiderül, hogy talán már akkor sem állottak a falak olyan stabilan. De lehet, hogy nem az építőmesterek végeztek kontármunkát, hanem szabotázs történt. Szegény , jó királyunk a sok győztes csata után, amiket túlélt, palotájában szenvedett halálos sérülést, összeomlott alatta a trónja. Így ír erről a középkori krónikás:

"A jámbor Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzódott beomló trónján; teste gyógyíthatatlan betegségbe esett; az ország néminemű dolgai miatt félholtan vitték a Kanizsva patakjához; ott távozott el a világból. A Szent Megváltó monostorában temették el, melyet maga épített azon a helyen, melynek neve Szögszárd. Merthogy Béla szög színű volt és szár, azért nevezte el Szögszárdnak, a maga állapotáról, monostorát."

Jelenleg a romok szabadon látogathatók, de az altemplomba csak előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni.