"Nem nagy hírű város Jászberény városa,
És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha,
De van abban egy kürt, van annak nagy híre,
Akkora, hogy nem fér a jászok földére..
 |
| A város központi parkja |
Így kezdi Petőfi " Lehel vezér" című elbeszélő költeményét.
Jászberény
Hát, jó nagyot tévedett a jó Sándorunk. Jászberény igenis híres lett.
Persze, Ti is rávágjátok rögtön: a Jászság fővárosa, hűtőszekrény, Lehel kürtje.
 |
| Édesapám a jobb oldali kiscserkész |
De nem ettől lett igazán fontos és jelentős számomra, hanem, hogy itt született az Édesapám, majd idejárt gimnáziumba. Idén 62. éve, hogy érettségizett, és ebből az alaklomból látogattunk el a Jászság fővárosába, elkísérve Őt az iskolai találkozóra.
Ebben a blogban nem célom a város bemutatása, bármit elolvashattok az interneten, csak néhány képet készítettem, amit most megmutatok.
 |
| Az út végén a Főplébánia Templom |
A barokk tornyú Nagyboldogasszony Római Katolikus Főplébánia Templom tetejében csodát lehet látni: nem egyszerű és nem különlegesen díszített kereszt és gömb aranylik ugyanis a torony hegyén, hanem a magyar Szent Korona mása fényeskedik ott, egyedüliként az egész országban.
Nagy Magyarország területén is csak egy ilyenről tudok, a pozsonyi Szent Márton templom tetején van Szent Korona a kereszt alatt.
 |
| Zagyva a belvárosban |
A térség legjelentősebb folyója, a Zagyva, keresztül folyik a városon.
Partja szépen gondozott, parkosított terület, igazi felüdülésre testnek és léleknek.
 |
| A sétálóút és a környék parkosítása most folyik, de nagyon szép lesz, ha készen lesz. |
Jászfelsőszentgyörgy
Bár Jászberényben született és odajárt iskolába Édesapám, a család az alig 10 km-re fekvő Jászfelsőszentgyörgyön lakott.
Innen járt be Édesapám biciklivel a gimnáziumba.
Itt ismerkedett meg Édesanyámmal, akit tanítónőként idehelyeztek.
 |
| Édesapa gimnazista korában (3.sor balról 5.) |
Majd ebben a faluban, a Zagyva partján töltöttem gyerekkorom legszebb nyarait.
 |
| Nagymamámmal a jászfelsőszentgyörgyi ház udvarán 1961 nyarán. |
A falu határában folyik a Zagyva, gyermekkorom "hatalmas" és "veszélyes" folyója, ahová csak szigorú felügyelettel mehettünk le játszani, fürdeni....
 |
| Valamikor a 60-as évek elején |
...mostanra sokkal kisebb lett. Bár úgy tűnik, csak emlékeimben, mert a képek alapján nem sokat változott. Kicsit arrébb terelték a medrét, a régi legelő helyén erdő magasodik.
De még mindig szépséges.
 |
| 2012.áprilisában |
Egyébként nem sok minden változott. Néhány házat lebontottak vagy összeomlott. helyettük újak épültek.
Az utcák és a távolságok lerövidültek. A békés, meleg, poros hangulat ugyanolyan, mint gyermekkoromban.
A régi kép 1942-43 körül készülhetett a templom alatti réten. Édesapám a jobb oldali, ülő kiscserkész.
Ugyanez a helyszín ma. Vajon hol vannak azok a gyerekek a régi képről?
Jó volt kicsit felidézni a régi emlékeket, újból látni a régmúlt gyermekkor helyszíneit.
Valahogy én is úgy éreztem, mint Lehel kapitány Petőfi versében:
"Mentek, mendegéltek és elértek végre
A Jászság és Kunság szép róna földére,
Mely a délibábnak szülő tartománya,
És amelynek Lehel volt a kapitánya.
Valahányszor Lehel e földre rálépe,
A megilletődés szállott be szivébe,
A Jászság és Kunság szép róna földére,
Mely a délibábnak szülő tartománya,
És amelynek Lehel volt a kapitánya.
Valahányszor Lehel e földre rálépe,
A megilletődés szállott be szivébe,
