Rimaszombattól délre, Fülek közelében, a Gortva-patak mentén fekszik Ajnácskő (szlovákul: Hajnáčka) települése. A falu közepén emelkedő, a bazaltvulkánosság eredményeként létrejött Várhegyen találhatjuk Ajnácskő várának maradványait.
A sziklaszirtre Detre fia Mikó épített várat a tatárjárást követően. A következő századokban a vár többször is gazdát cserélt. A 15. század közepén már a környék legerősebb falva, 20 település tartozik hozzá. A Fülek várának elestét követően 1556-ban elfoglalják a török csapatok. A Thököly Imre vezette kuruc hadjáratok idején és a Rákóczi szabadságharcban már nem játszik jelentős szerepet. Utolsó említése 1744-ből való az akkor még viszonylagos épségben álló várnak, ezt követően lakói elhagyják és az épület pusztulásnak indul.
Olvassátok el, hogyan írja le a vár történetét Mikszáth Kálmán a Magyar lovagvárak c. könyvében.:
Ezer év előtt volt... Az ország meg volt hódítva teljesen. Még imitt-amott tartotta magát egy-egy lézengő csapat a Zalán embereiből. De az már csak olyan foghegyre való volt.
A honfoglalási csaták lezajlása után most következett az ország felosztása a vezérek, alvezérek és katonák közt. Volt föld elég, nem kellett fösvénykedni!
E tájra Huba vezér indult a maga népével s útközben osztogatta a javadalmakat. Ez a szép völgy azé, ez meg ott amazé. Nem sokat méricskéltek lánccal, de még térképet sem rajzoltak a birtokosok. A vezér szava volt a telekkönyv.
E osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs, ipastul, fiastul, asszonyostul, leányostul. Ott volt Huba vezér gyönyörű leánykája, a tegezes Hajnácska is.
Legelőször értek a gortva-völgyi bűvös forráshoz, amely fölött vár emelkedett. Elkezdték ostromolni s csakhamar sikerült bevenni, kivált Gedő hadnagy vitézségének miatta.
- Tied a vár és a környék, - mondta Huba vezér, - s ameddig naplementéig érünk, mind a tiéd legyen a vidék.
Azonban nem kellett sokáig menniök, mert hamarosan kibukkant előttük a völgymederből kiemelkedő sziklacsúcson egy gyönyörű tündérvár.
- Oh, be szép, be szép! - kiáltott fel elragadtatással Hajnácska. - Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük.
- Nem lehet, - mondta rá Huba, - a vár Gedőé lesz, neki igértem.
Erre Gedő is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte tetszését.
- Nem szeghetem meg a szavamat, - szólt a vezér, - ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied.
Így keltek össze Gedő és Hajnácska és sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, amelyet "Gedő" és "Hajnácskő" várnak említenek sokáig a krónikák.
A mohácsi vész idején Balassa Menyhért birtokában találjuk Ajnácskőt, 1604-ben Rhédey Ferenc volt az ura, majd Széchy György. 1645-ben török kézre jutott. Thököly leveretése után az onnan kitakarodni kénytelen Hasszán bég felgyújtotta, hogy ha az övé nem lehet, ne legyen soha többé senkié.
Azóta aztán omlik, romlik, minden évben kisebb a rom, csak a szép kőszirt ugyanolyan ma is, mint aminőnek a szép Hajnácska látta ezer esztendővel ezelőtt.
Napjainkra csak néhány kőfal és a sziklaszirtbe vájt lépcső maradt meg az utókornak a középkori várból. Az ajnácskői Várhegy ma védett természeti terület.
Olyan jó lenne látni, Hajnácska tényleg olyan szép volt, ahogy a rege tartja?
