Az előző blogban már írtam arról, hogy milyen furcsa neveket adnak a virágoknak.
Ime, itt a következő:
Héjakút mácsonya
Ezzel a növénnyel gyakran találkozhatunk az utak mentén, legelőkön, nedvesebb árokpartokon. Akár 2 méter magasra is megnőhet. Megszáradt virágzatát a takácsok használták a posztó kártolására, bolyhosítására.
A száránál összenőtt levelek kelyhében összegyűl a harmat, esővíz. Kutatók szerint a növény neve népi megfigyeléseken alapul, elnevezői láthatták, amint a héja iszik a levelekben összegyűlt csapadékból.
Egy rokon nyelvi nép, a cseremiszek népi mondája így őrzi a növény nevének eredetét:
„egyszer régen az ölyv kutat ásott magának, s azután megfürdött benne. Távozása után a varjú is odajött, meghentergett a kútban és sáros lett. Azután mindketten felrepültek az égbe istenhez, s mindegyikük azt állította, hogy ő ásta a kutat. Isten az ölyvnek nem hitt, mert tiszta volt, a varjúnak elhitte, mert sáros volt. Haragjában isten az ölyvnek azt parancsolta, hogy csak a levelekről igyék harmatot, a varjú azonban ihat forrásból is, folyóból is. Azóta tarka a varjú, az ölyv pedig szárazság idején visongva röpköd és várja, míg harmat lesz” (Beke Ö. fordítása).
A levelekben összegyűlt vízről régen azt tartották, hogy az arcot megtisztítja szeplőiktől, különböző foltoktól, gyógyítja a sömört és a szemen kialakult hályogot.
Na, és a mácsonya?A szlovén mačina (‘festő zsoltina’) átvétele, ez a macska szlovén eredetijével rokon, a növény tüskéinek a macskakarmokhoz való hasonlósága alapján.
Én sokáig úgy ismertem, hogy "" héjakúti" azt gondolva, hogy ennek van értelme, biztosan Héjakútról származik. A népi elnevezésben sokkal több szépség és képzelőerő van, nekem nagyon tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése