Tündérlányok papucsa

                          A papucs orchideák

                                           (Paphiopedilum)

Az előző blogomban bemutattam a bécsi orchidea kiállításról az igazán ritka, különleges példányokat. Ebben a részben az én kedvenceimet, a papucs orchideákat  láthatjátok.

A papucsos virágú Paphiopedilum nemzetségbe kb. 60, Burmából és Indiából származó faj tartozik. A ma ismert hibridek többnyire vegyes származásúak, és általában a talajlakó orchideák közé sorolhatók.

A papucsorchidea különleges virágformájáról kapta a nevét. A papucsalak a két alsó sziromlevél összenövéséből alakult ki, miközben a fölső levél vitorla- vagy zászlószerűen kiszélesedett. 

A virágok színükben is különlegesek, a skála a sárga különböző árnyalataitól kezdve a zöld, a vajszínű, a rózsaszínű változatokon át egészen a mély bordóig terjed.  

A szirmok gyakran mintásak, csíkosak, pöttyösek.  

 A levelek mérete változó, a rövidebb száron közepes, a magasabb, vastagabb szárakon nagyobb levelek is nőhetnek.

A viszonylag egyszerűen gondozható orchideák közé tartozik. Egyes fajait gond nélkül tarthatjuk akár az ablakpárkányon is. Feltűnő virágai egzotikus szépségűek. 

A papucs orchideának két típusa ismert. Az, amelyik elbírja a köztes hőmérsékletet, és az, amelyik kifejezetten a meleget kedveli. Mindkettő hasonló igényű, az egyetlen különbség a hőmérséklet. A foltos levelűeknek általában a köztes hőmérsékletre, míg a sima levelűeknek a melegebb időre van szüksége.  

 

 A legtöbb Paphiopedilum télen, nyáron virágzik. Hozhat egyszerű virágokat az elegáns szárakon, vagy egy száron több virág is lehet, amelyek egymás után, egyik napról a másikra nyílnak ki. 

Van néhány Paphiopedilum fajta, ami sorozatosan virágzik. Ez azt jelenti hogy, ahogy elnyílt egy virág új jön helyére. Ezt akár több hónapig is folytathatja. 

 A papucsorchidea nemcsak vízen él, hanem rovarokat is megemészt, melyek a középen található bugyorban ejt csapdába. 

 A virág szépségét viaszos fénye is emeli. Az elvirágzás után 2-3 sarjat nevel és a jól bokrosodó növény 2-4 évenként szinte magától szétválik 2-3 tőre

A származási helytől függően egyes fajok a hideg/mérsékelt tartást kívánnak, ezek általában a zöld levelű fajok. Mások az egyenlítői forró tengerparti erdőkből származnak, így melegházi tartást igényelnek.
Ezeknek általában márványozott a levelük.

Elég sok faj él patakmedrek oldalán, sziklafalakon. A melegházi fajok a párás őserdők aljnövényzetéhez tartoznak, nincs kifejezett pihenési időszakuk. Az igen laza, humuszos, mohás talajba kevés, nyirkos,
nedves környezetet, azaz gyakori öntözést igényelnek.

 Na, hogy tetszettek? Ugye, hogy elképesztően szépek? 






De az én kedvencem ez a kicsit bumfordi:

Te melyiket vinnéd haza? A következő részben megmutatom engem melyik választott.