Én, Gombóc Artúr

Sziasztok, biztosan emlékeztek rám a Pom-Pom meséiből. Ha másra nem, de arra biztosan, hogy mindenkinél jobban szeretem a csokoládét. Hogy milyen csokoládét szeretek?
Tudjátok, a kicsit és a nagyot, a hosszú és a rövidet. A kereket, a szögletest. A feketét és a fehéret. Szóval mindegy, csak csokoládé legyen. Ezért aztán azt gondoltam, ezt a rendezvényt nekem találták ki.
Szombaton reggel megfésültem a legszebb tollaimat és elmentem a Budai Várba.

 Borsos áron megvettem a belépőt azt gondolva,mennyi-mennyi csokoládét fogok én ezért kapni.

Hát, csokoládé aztán volt jó sok, de nem ám kóstolásra.
Nézegetni lehetett, meg vásárolni. Gondoltam nézelődök kicsit. A sokféle csokigyárost elnézve igen meglepődtem, hogy lehet ennyiféle édességet kitalálni. Persze, aztán kiderült, hogy ezen a csokigyárosok  is törik a fejüket.
















 Próbálják a legjobb kakaó fajtákat megszerezni,




 beletesznek mindent, gyümölcsöt, termést, magokat, virágokat.

 És ha ez sem elég, megpróbálják a csomagolást tökélyre vinni. Igazából nekem nagyon tetszettek a szebbnél szebb csomagolások, de mivel nem kóstolhattam meg mi van belül, így csak a szemem lakott jól.

Mások mindenféle alakzatokat gyártanak a csokiból. Jópofa dolog, ha az ember ( pláne, ha lila varjú) egy rozsdás csípőfogót rágcsál, aminek csoki íze van.
( Persze, ha van, mert ezt sem lehetett megkóstolni.)

Na, és a bon-bonok? Ott csorgott csak a nyálam igazán.

Itt már nem bírtam magammal, egyszerűen muszáj volt megkóstolnom , miután végignéztem, hogyan készítik őket egyenként.





















A végeredmény az idei év slágere: libamájas, tokai-boros desszert.





Hát, szépnek szép volt...
Én maradok inkább a mogyorósnál.




















 Tovább sétálva újabb megpróbáltatás ért, a marcipános édességekhez érkeztem. Bár ezek nem csokik, de nagyon rokonok!

Ti melyikből kérnétek? Persze, kóstolni itt sem lehetett, csak venni.

Hirtelen megláttam a fényképemet a lufikon.
Ez volt az első olyan csokigyáros, aki meg is kínált csokival és karamellával.
















Ő biztosan szereti, ha valakinek ízlik a terméke és vesz belőle.

Ez a csokigyáros a kóstoló mellé még finom kávét is főzött nekem, amit nagyon kényelmes körülmények között ihattam meg.










Így a végére érve, kicsit megvigasztalódtam. Bár nem tudtam annyi csokit megkóstolni, mint amennyit szerettem volna, de sok szépet láttam.
Hazafelé repülve továbbra is úgy gondoltam, hogy a csoki a legjobb dolog a világon.

Este szomszéd varjú barátnémhoz mentem , aki saját készítésű bon-bon-nal várt.

A fekete csoki burokban finom fehér csokis, tejszínes, marcipános töltelék bújt meg.








Ez a zordon külső pedig, finom, pálinkás-aszaltgyümölcsös belsőt takart.










 Nagyon,nagyon finomak voltak. Mert nem csak megkóstolhattam őket, hanem annyit ehettem volna, amennyi belém fért. Kettőt tudtam csak megenni.
Kedves csokigyárosok, erre nem gondoltatok?



Gyerekek, egy dolgot jegyezzetek meg:

Vigyázzatok a Földre, mert az egyetlen bolygó, ahol csokihoz juthattok!