Kis magyar fürdő- történelemmel

Hasenfeld Manó Szliács fürdőorvosa a XIX. század közepén ezt írta a fürdőismertetőben:

"A világ egy országáról sem gondoskodott a gondviselés oly minőségileg és mennyiségileg jelentékeny és kiváló ásványvizekkel, mint Magyarországról" 

A hétvégén a Bükkben kirándultunk, így adódott a lehetőség egy kis élményfürdőzésre. Gyermekkoromban jártam itt szüleimmel s nagyon elcsodálkoztam, mennyire megváltozott a hely. A gyönyörű park már önmagában is külön program lehetne. A szeptemberi melegnek köszönhetően a külső medencék is nyitva voltak, bár a vizük nekem kissé hideg volt. Belépve a Barlangfürdőbe, meleg, párás levegő fogadott bennünket.  A hatalmas sziklafalról lezúduló vízesések alatt lehet dagonyázni. A járatokban úszkálva egészen különleges az élmény, fölöttünk a sziklákon megcsillan a víz, kellemes meleg van.

Számomra ez volt az igazi élményfürdőzés

                           

              

           A MISKOLC-TAPOLCAI TERMÁL-BARLANGFÜRDŐ

A főbejárat

A fürdő előcsarnoka

A Kárpát-medencében, így a mai Magyarország és Erdély területén változatlan formában megtalálható a szláv melegvíz szónak valamely megjelenési formája, pl. Tapolca, Taploca, Teplice, Töplic. Ezek a szavak egyértelműen utalnak arra, hogy már Kr.u. a 600-800-as években ezeken a helyeken ismert melegvízforrások voltak.

Az elnevezés bizonyítja, hogy Miskolc-Tapolca (melynek elnevezése Görömböly község Miskolchoz való csatolása előtt Görömböly-Tapolca volt) már ismert melegvizes fürdőhely volt 896-ban, Árpád vezér bevonulásának idején. A Magyarok Krónikája (Anonymus 1173) azt írja, hogy a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, ott hol a Szinva beleszakad, húzódó területet Miskolcnak neveztetik.

a külső medence fölé boruló tetőt a népnyelv "kagyló"-nak hívja

A római korban a fürdők a társadalmi érintkezés színhelyei is voltak, díszes fürdőmedencékkel, kőből épült fürdőházakkal.
A népvándorlás idején ezek a fürdőépületek megsemmisültek ugyan, de az átvonulók nyilvánvalóan használták ezeket a meleg forrásokat, amit a dél felé vonuló szláv törzsek által adott elnevezések bizonyítanak. (Lásd korábban Tapolca, Teplice, stb.) Erről az időről a fürdőkultúrára vonatkozó tárgyi emlékek nem maradtak.

A barlang járatait úszva és sétálva lehet bejárni

 A középkorban már használták a kádfürdőt is.
A magyarországi forrásokról és vizekből első összefoglaló munkát Agricola készítette 1533-ban.
A törökök szép fürdőházakat építettek a melegviz források mellé, ahol a közös medencében való fürdés ismét a társadalmi érintkezés egyik formája lett.

a járatokban úszkálva minden kanyarnál újabb szépség tárul elénk

 Magyarországon is érezhető volt a XVI- XVIII. század fürdő-ellenes közhangulata, mely Nyugat-Európa felől terjedt. A melegvizes közös fürdőt a betegségek, elsősorban a vérbaj terjesztőjének tartották. Csupán néhány főúr tartotta fenn fürdőházát, elsősorban szórakozási célokból, a közfürdők sorra megszűntek.
A XVI. századig a fürdőhelyek vendégei elsősorban fürödni akartak s bele sem akartak kóstolni az ásványvízbe, a XVIII. század végén azonban már szinte kizárólag az ivókúrát használták.

 

a fürdő legszebb része

 
 A XVIII. század végén induló szemléletváltozás, a fölvilágosodás után indul fejlődésnek Magyarországon is a fürdőkultúra. Az ivókúrák mellett terjednek a kádfürdők, ehhez épülnek a fürdőházak. Budán és elsősorban az alföldi városokban medencés fürdők is létesülnek, legtöbbször a már ismert fürdőhelyen található hévforrások mellé.
A fürdők gyógyító erejét egyre több helyen kegytárgyak jelzik és egyre több hévforrás mellett búcsújáró helyekké is válnak a fürdőhelyek.

a fém vízköpő fejekre lerakódott a mészkő

Hátamra fekve a meleg vízben, ezt láttam

A Barlangfürdő Miskolc-Tapolca vizeinek csak egyik részét jelenti, mivel a régi fürdő tavait felhasználva megvan a csónakázótó és az előzőektől függetlenül üzemel egy szabadtéri strandfürdő 2 db50 m-es fürdőmedencével, 1 db 50 m-es uszodával, gyermekmedencékkel. A medencék vízellátása szintén a hőforrásokra épül. Üzemel a Miskolci Vízmű vízkivételi helye és a csónakázó tóból indulva átfolyik a területen a soha be nem fagyó Hejő patak.

Végül álljon itt egy korabeli idézet a fürdőszabályzatból, amit nem ártana most is kifüggeszteni és betartani.

"A fürdőbe nem szabad beszállni a vendégek emberséges köszöntése nélkül. Senki fegyvert nem hordhat, sem nem használhat. Kerülje mindenki a vitatkozásokat, különösen a hit tárgyában, mert ezek inkább a líceumokba, mintsem a fürdőkbe valók."