A harmadik nap mindig lazább. Ilyenkor már hazafelé indulunk, de meg-megállunk még egy-egy rövidebb sétára a környéken, látnivaló után kutatva. Itt nagyon nem kellett kutatni, tíz kilométerre voltunk Lillafüredtől.
Ki volt Lillafüred névadója?
A Lillafüredről megjelent történeti kiadványokban és leírásokban azt olvashatjuk, hogy gróf Bethlen András 1892-ben feleségéről, báró Vay Lilláról nevezte el. Ez száz éve így él a köztudatban, és az írók egymástól átvéve így alkalmazzák írásukban. A Miskolci Panoráma Magyar Városok sorozat 1982-es kiadása is átveszi ezt a megállapítást. Dallos Attila a 116. oldalon ezt írja: "Lillafüred üdülőtelep 1892-ben keletkezett, az akkori földművelési miniszter, gróf Bethlen András kezdeményezésére. Nevét feleségéről, báró Vay Lilláról kapta."
A megállapítás 100 éve áll fenn, hiszen a Palota-szálló gróf Bethlen András javaslatára, a későbbi gróf Bethlen István kormányzósága alatt épült, az első világháború után, a Népszövetség anyagi támogatásával. Gróf Bethlen András a Wekerle-kormányban földművelési miniszter volt. Felesége viszont nem báró Vay Lilla, hanem Mocsonyi Lyvia. Róla tehát nem kaphatta nevét Lillafüred. Ezek után kezdett kutatni Balogh Sándor, a bükki üveghuták ipartörténeti múzeumának alapító vezetője, hogy honnan származik az elnevezés. Két lehetőségre bukkant a kutatás során. Vay Elemérnek, Borsod vármegye főispánjának volt egy Erzsébet nevű testvére, akit a családban Lillának becéztek, született 1860-ban, meghalt 1914-ben. Ezt a Lillának becézett leányt gróf Bethlen András is ismerhette, mert 1892-ben Lilla 32, ő pedig 45 éves volt. Közel egy időben éltek gróf Bethlen Istvánnal, így elképzelhető, hogy családi ismeretség alapján, és tisztelete jeléül gróf Bethlen András báró Vay Lilláról nevezte el a Hámori-tó gátjának kiépítésével létrehozott új területet Lillafürednek. A Vay családban található egy másik Lilla, báró Vay Ábrahám családjában, kinek neje Kazinczy Zsófia volt. Tizenkét gyermekük közül a legkisebb Lilla, aki Pallavicini György őrgróf felesége lett. Az őrgróf 1882-ben született. Felesége feltehetően 4-5 évvel volt tőle fiatalabb. Lillafüred névadásakor, 1892-ben még mindketten gyermekek. Nem valószínű tehát, hogy a helységnév innen eredeztethető.
Arra tehát jelenleg nincs hiteles bizonyíték, hogy a valóságban ki és mikor nevezte el az új kialakult települést Lillafürednek.
Ez után a hosszú, ámde kevésbé érdekes fejtegetés után semmivel sem lettünk okosabbak, inkább sétáljunk a tó körül és a Palota- szálló alatti teraszokon.
A Garadna és a Szinva patakok találkozásánál eredetileg is volt egy tó, ám ez túl kicsinek bizonyult, így nem tudta biztosítani a vasmegmunkáláshoz szükséges vízmennyiséget.
Ezt orvosolván, 1813-ban, Fazola Henrik völgyzáró gátat épített, tehát a tavat felduzzasztották.
Így jött létre a Hámori-tó.
Vize most is elég alacsony, de kiválóan alkalmas csónakázásra, horgászásra.
A tó fölé tornyosul a Palota -szálló , alatta teraszosan kialakított park van.
Gróf Bethlen András az 1890-es évek elején a Hámori-tavat is meglátogatta, s miután rácsodálkozott a gyönyörű tájra, elhatározta, hogy a tó közelébe kormányüdülőt építtet. Ötletét a felső tízezer, illetve az ország vezetése támogatta. Amikor 1920-ban Horthy Miklós kormányzó gróf Bethlen Istvánt miniszterelnöknek kinevezte, az új kormányfő - az I. világháború utáni vesztes országoknak adott pénz egy részéből felépíttette a Palota-szállót. A terveket dr. Lux Kálmán építészmérnök készítette, a Hámori-tó partjára álmodott Mátyás király korabeli épületegyüttes formájában.
József Attila itt írta "Óda" cimű szépséges versét.
Az ifjú nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz."
(részlet)
A függőkert igazi látványossága a Szinva-patak kb. 20 m magas vízesése, amely ezzel a mérettel hazánk legmagasabb vízesése.
A környék legnagyobb barlangjának, a Szent István-barlangnak a bejárata a szállótól néhány száz méterre, az országút mellett nyílik. A bejárat előtt 2001-ben új, impozáns fogadóépületet hoztak létre.
Az idős, tengeri lerakódású mészkőben keletkezett barlang járatainak összes hossza 350 méter. Hatalmas termekből és hosszú folyosókból áll, melyeket változatos és gazdag cseppkőformák ékesítenek.
A történet szerint ezen a kürtön esett be egy kutya, az ő ugatását meghallva fedezték fel a barlangot.
A cseppkő szépséges alakzatokban formálódik az évezredek alatt. Persze az emberiség nem tudja megállni, hogy ne adjon nevet mindennek, ez az alakzat pl. a Mamutfog.
Barlangi sétánk szépséges, ámde igen rövid. Lehet, hogy nem is baj, lassan kezdünk "áthülni", a barlang állandó hőmérséklete tíz fok télen-nyáron.És most is.
Az idő szalad,fejünk zsong a sok látnivalótól. Egy kis vonatozásra még elmegyünk.
A vasútvonalat fa szállítására építették ki, most a turistákat viszi a Garadna völgyében. A kalauz "kintről" ellenőrzi a jegyeket.
Ilyet sem láttam még, nagyon vicces.
A végállomásnál szállunk le, Garadnán. Innen rövid séta visz arra a helyre, ahol a Sebes-víz leér a hegyről és a Garadna patakba torkollik. Szinte rá sem ismerünk kicsiny patakunkra, itt már egészen "sebes".
És a nagy kaland: Visszamegyünk a vonat végállomására, de a vonat nem jön. Ráérünk, várakozunk, de nem jön. Ekkor fontos információhoz jutunk a büféstől, a vonat kisiklott. Ez gyakran előfordul, nem lehet tudni, mikor tudják megjavítani. Gyalog elég messze vagyunk, nem baj, szép idő van, megvárjuk a buszt, egy óra múlva jön. Ekkor egy kedves fiatalember felajánlja, hogy elvisz bennünket Lillafüredre. Nincs ott semmi dolga, csak segíteni akar nekünk. Csak tátjuk a szánkat, milyen rendes emberek vannak.
Nem győzünk hálálkodni.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése