Mari napi barangolás a Bükk-fennsíkon

A "nagytúra".

A fennsík a Bükk központi, magas részén helyezkedik el. Hosszúkás alakja van, amely nyugaton a Bél-kőnél kezdődik, majd keleti-északkeleti irányt felvéve húzódik a Bükkszentkereszt-Hámor képzeletbeli vonalig. A déli határa meglehetősen egyenes vonalat vesz fel, míg az északi Bánkútnál éri el legészakibbi kinyúlását. Hossza 18-20 km, szélessége 5-7 km.
A fennsík egésze karsztfennsík, így uralkodó kőzetei a mészkő és a dolomit. A Garadna-patak két részre osztja, a magasabb, nagyobb területű Nagy-fennsíkra és a kisebb, alacsonyabb fekvésű Kis-fennsíkra.

Mi a Nagy-fennsíkon barangolunk. Útvonalunkat szürke vonallal jelöltem.(A vonal nem azért kacsázik le állandóan a turista útról, mert mi is el-elkóboroltunk, hanem mert a fotós programmal nem tudtam egyenesebb vonalat húzni.)
Útvonal: Sebesvíz-Jávorkút-Kecskeláb rét-Nagymező-Bánkút-Csipkéskút-Jávorkút-Sebesvíz

Sebes-víztől a piros jelzésen indulunk. Kis kaptató után fiatal fenyvesbe érünk, a térkép szerint ez a Bolhási-fenyves. Nevét arról a hegyről kapta, ahol éppen járunk.( hogy a hegy mitől bolhás, azt nem tudom.)



























Jó fél óra múlva az út Jávorkútra ér.A napocska eddig bírta.Hirtelen felhők gyülekeznek, lehet, hogy esni fog?

Jávorkút

Jávorkút 685 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő kirándulóhely. A hely a juhar régies elnevezéséről, valamint az egész évben bővizű forrásról kapta nevét, amely a Bükk fennsík egyetlen karsztforrása, és egyben létesítményeink teljes ivóvízellátója.

 








 








 

Rövid téblábolás után indulunk tovább a kék-zöld jelzésen.
Hatalmas fák között sétálunk, az út enyhén emelkedik, de egyáltalán nem fárasztó. Inkább fárasztó a zaj, motoros fűrész küszködik a fával, fakitermelés folyik a közelben, ami azért is furcsa, mert szombat van.
Lehet, hogy a mókusok?
Kettőt láttunk rendetlenkedni a fák között.

Hamarosan ismét csendben bandukolunk, hirtelen kibukkanunk a Kecskeláb-rétre.

A Bükkben élő emberek - mivel a mezőgazdálkodás feltételei nem adottak - az erdei munkák mellett az állattenyésztéssel biztosították megélhetésüket. Így jöttek létre a bükki kaszálórétek, melyek egyike a Kecskeláb-rét. Ezek a rétek csak emberi beavatkozással (kaszálással) tarthatók fenn, magukra hagyva lassan az erdő visszaveszi a területét.







Itt kicsit körbe-körbe megyünk, nem találjuk a kék jelzést,amin folytatni akarjuk utunkat. Végül, kiderül, kicsit vissza kell mennünk, eljöttünk mellette. Innen az út betonon is vezet, de jobb, ha bemegyünk ez erdőbe, követve a jelzéseket. Szebb is, rövidebb is.










Ezen a részen ritkul az erdő, kisebb tisztásokon, irtásokon
haladunk.

Mielőtt nagyon elfáradnánk a bandukolásban, kiérünk a Nagymező szélére.
Hazai viszonylatban egyedülállóan, 900 méter feletti magasságban terül el. A hegyek övezte Bükk-fennsík központi része.

A mező a hegység többi rétjéhez hasonlóan, nem természetes eredetű, hanem emberi hatásokra alakult ki. A Bükk-fennsík egykor erdőkkel borított táj volt, ahol a XVIII. század második felében, az üveghuták és vashámorok megépülésekor, azok fűtőanyaggal való ellátása érdekében kezdték meg a fák kitermelését. Egy-egy magányosan álló idős faóriás ennek az egykori erdőnek az emléke.











A kivágott erdők helyét rétek vették át, amelyek visszaerdősülését a rendszeres kaszálás-legeltetés akadályozta meg. Ezek az élőhelyek – amellett, hogy ma már tájképileg is meghatározó részei a Bükknek – meglehetősen fajgazdagok, védett és ritka fajokat is szép számmal rejtegetnek. A rétek ezen sajátsága többek között különleges mikroklímájuknak köszönhető amely a helyi geológiai viszonyoknak megfelelően elég hűvös, a víznyelők alján nyáron sem ritka a 0 fok körüli hőmérséklet.Ezeket a víznyelőket a helyiek töbröknek (tebreknek) nevezik. A néhány tíz méteres, a mészkő oldódásával kialakult mélyedésekben, a töbrökben összegyűlt víz a hegység belsejében földalatti járatokban utat törve magának az alacsonyabban fekvő forrásokból tör felszínre.

Egy ilyen töbrök szélén ülünk le ebédelni. A régen kivágott hatalmas fák csonkja remek ülőhely.

Rövid pihenő után indulunk tovább. Kicsit keresgélnünk kell a jelzés miatt, végül nagyot nevetünk, amikor megtaláljuk. Hiába, ennek a kicsinek is tanulnia kell az útjelzést.












 Elhagyjuk Nagymezőt, újra szépséges erdőben visz az utunk, a zöld jelzésen.
















Bánkútra nem megyünk be, éles kanyart véve visszafelé kanyarodunk a piros-sárga jelzésen.
Mivel már rengeteget gyalogoltunk és legalább egy órája nem ettünk, itt megállunk egy kis pihenőre.

Olyan nagyok ezek a fák, szinte törpének érzi magát az ember.
Szegény törpék! Ők mekkorának érzik magukat?















Innen lefelé megy az út, bal oldalon izgalmas hely mellett haladunk el, ez a Kőfejtő-barlang.
Óvatosan lemerészkedünk a bejárathoz, ami szerencsénkre le van zárva. Így még a legenyhébb kísértés sem merül fel, hogy beljebb merészkedjünk a kb. egy méter magas bejáraton.


A barlangokat a mészkövekben a víz munkája hozza létre. Néhányukat a mélyről feltörő langyos vagy meleg vizek oldottak ki, de túlnyomó többségüket a csapadékvíz munkája hozza létre.Hazánk hegységeiben több ezer barlang található. Magyarországon a Bükk-hegység büszkélkedhet a legtöbb barlanggal, mintegy 1000 ismert, és még ki tudja hány eddig ismeretlen barlangja vár még felfedezésre.

















 Csipkés kútra érve kicsit csalódottak vagyunk, a ménest csak messziről lehet megnézni.

A szilvásváradi ménes létszáma évtizedek óta 250 körül mozog, ebből a tenyészkancák száma 65-70. A lovak három külön ménest alkotnak, az anyakanca-, az évjárati mén- és kancacsikó ménest.
Az anyakanca ménes a szopós csikókkal Szilvásváradon van. Az 1–3 éves korú csődörcsikók ménese a Bükk-fennsíkon, Csipkéskúton található, ezenkívül a növendék kancacsikók alkotnak még egy külön ménest Szána-völgyben.

Innen a piros jelzésen megyünk tovább. 
Hamarosan elérjük az "Ősfenyves"-t






 Az ősfenyvest több, mint 150 éve telepítették. Azóta kiderült, hogy a lucfenyők nem nagyon bírják ezt a talajt és ezt az éghajlatot. Folyamatosan pusztulnak.

Pusztulásuk azonban szépséges. Táplálják a talajt és hozzájárulnak az új fanemzedék kialakulásához.

Az út itt visszatér Jávorkútra. Nagyon kellemes napunk volt. A Bükk-fennsík legszebb helyeit jártuk be.
Hogy mitől volt "nagytúra"? Körülbelül 15 km-t mentünk, 200-300 m szintkülönbséget tettünk meg. Ettől még nem lenne nagy, de nekünk az élmény miatt volt az.


                         

                          " Az út célja, maga az út!"