Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúja...

Hát most nem zörgött, pedig fújdogált a szél. Igaz csak gyengén és inkább forró levegőt támasztott, nem vihart, ahogy szeptember harmadik vasárnapján ez várható lett volna. Tulajdonképen még haraszt sincs igazán az erdő alján, éppen hogy hullani kezdtek a levelek.




              Kirándulás a Haraszt-hegyi tanösvényen

A Vértes hegység déli oldalában meredek sziklaletörésekkel, mély völgyekkel és kopár dolomitlejtőkkel tagolt, változatos tájat találunk. A déli fekvésű, csapadékszegény hegyoldalakon mediterrán tájakra emlékeztető éghajlat alakult ki, s ennek megfelelően a növényzet is bővelkedik mediterrán, szubmediterrán elemekben. A tanösvényt bejárva ezeket a melegkedvelő növényeket ismerhetjük meg, tarkítva a dolomitra jellemző ritka növényekkel.

A tanösvény kellemesen indul. Az út alig emelkedik, árnyas erdőben haladunk. A nagy csendet csak egy-egy madárka zavarja meg.( vagy mi őt)

Rövid bandukolás után elérjük az első és egyben leghíresebb látnivalót.

A Haraszt-hegy országos jelentőségű botanikai nevezetessége, hogy itt lelhető fel Magyarországon a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) egyetlen, érintetlen állapotban megmaradt állománya.

Ez a szubmediterrán, kelet-balkáni elterjedésű, alacsony termetű fafaj Csákvár-környéki termőhelyén a jégkorszak előtti, a jelenleginél melegebb klíma tanúja. A közönséges gyertyántól jóval kisebb leveleivel, alacsonyabb termetével, bokorszerűen elágazó törzsével különbözik. Lényeges eltérés az is, hogy a keleti gyertyán makkocska termésének buroklevele egykaréjú, fűrészes szélű, míg a közönséges gyertyáné ép szélű, de háromkaréjú.







Fellelkesedve és reménykedve, hogy tényleg a keleti gyertyánt fényképeztem le, bandukolunk a most már kissé emelkedő úton, szépséges sziklafalak mellett haladunk el.

A mészkő összetételében csak kicsit tér el a dolomittól, de ez a kevés eltérés is teljesen más folyamatokat okoz.
A mészkő inkább mállik, a dolomit pedig töredezik.
A letöredezett kisebb-nagyobb kődarabok szinte legyalulják a növényzetet, ezért olyan kopárak a dolomitok.









Felkapaszkodva a gerincre ez a jelenség jól megfigyelhető, a gerinc szinte kopár, csak néhány sziklatűrő faj található az apró repedésekben megbújva.
Felmászni is nehéz, lefelé pedig még nehezebb, az apró kövek nagyon csúszóssá teszik a talajt.











Visszatérünk ez erdőbe, majd rövid séta után csendes rétre bukkanunk, ahol megesszük az ebédünket. Közben vadul hessegetem a darazsakat, legyeket és pókokat, akik mind az én paradicsomomra pályáznak.



Keresgélek a száraz fűben, mindenféle ritka virágok után kutatok.
Egyelőre csak ágas homokliliomokat találok, apró fehér virágaik csillagnak a napfényben.

Ágas homokliliom

Az út mellett hatalmas fa mutatja kitárt karjaival a helyes utat a fáradt vándornak.

 Innen, a fák lombjai között csodálatos kilátás nyílik a Zámolyi-medencére.

A Lóállás-tetőre érünk ki, ami egy hatalmas, kopasz domb. Nevét onnan kapta, hogy régen legeltető gazdálkodás folyt ezen a területen. Ma már persze lónak semmi nyoma, embernek se. Ki az a bolond, aki harminc fokos kánikulában kopasz gerinceken mászkál?







A "virág felhozatal" sem volt valami szenzációs, csak néhányan tartottak ki a a meleg, száraz fűben.

Szürkés ördögszem

Aranyfürt

A kilátás viszont tényleg pazar, érdemes csak ezért felkapaszkodni.

Már lefelé bandukolva megpillantjuk az ősz első hírnökét, a cserszömörce már piroslik.

A tanösvény egész évben látogatható, de különösen ősszel ajánlják, amikor a cserszömörce piroslik.
Mi kicsit korán érkeztünk vagy az ősz késik, nem baj, majd eljövünk októberben is.