Aztán, bár nyakam majd kitörik, csak bámulok felfelé. Szám is tátva marad, remélem nem esik bele újabb gesztenye. Nem tudom levenni szemem erről a csodáról.
A sárguló levelek mellett megnyílt vagy már üres bundácskák. És mellettük hivalkodva gyönyörűséges új virágok. Jaj, te bolond fa! Szeptember van!
Szeptember van, reggelente már hideg, lassan jönnek a fagyok. Virágaid megbarnulnak, lehullanak, mielőtt termés lehetne belőlük. Miért virágoznak, csak a pusztulás vár rájuk.
Aztán elszégyellem magam. Hogy tudnám én megítélni, miért tesz valamit egy fa. Inkább tanulhatnék tőle.
Hogy mit? Hát reményt, hitet a jövőben, hitet az életben. Nem kell mindig ésszel lemondanunk dolgokról, hogy az lehetetlen, nem tudjuk megvalósítani, nincs értelme küzdeni.
Nincs lehetetlen, nincs reménytelen dolog, ami jobbra ne fordulhatna. Csak rajtunk múlik.
Vágjunk bele, érdemes küzdeni.
Mától számomra sincs reménytelen vagy lehetetlen dolog.
Láttam virágozni szeptemberben a gesztenyefát.
Örülök a megélésednek Mami! Ez is mutatja, hogy sose tudhatjuk a sok befele áramló dolog mikor érik meg, mikor áll össze.
VálaszTörlés